Réselmélet a Biblia tükrében

 

Előzmények:

 

1830. kiadják A geológia alapelvei című könyvet.

Charles Lyell ügyvéd, megírja „A geológia alapelvei” című könyvét, melynek célja mózesteleníteni a geológiát. A könyv nagy hatással volt Darwinra.

 

1859. kiadják A fajok eredete című könyvet.

Charles Darwin kiadatja, A fajok eredete (The Origin of Species) című könyvét, melyben a minden élő közös ősét, a progenitort, Isten teremtményének tartja. Szerinte a progenitor létrejötte és létezése Isten teremtői műve. Az első kiadásban még ez szerepel, a többi kiadásból kiveszi ezt a részt.

 

1871. kiadják Az ember származása című könyvet.

Ezt a könyvet (The Descent of Man) Charles Darwin másik fő művének tartják. Darwin, az ember származását az állatvilágból vezeti le.

 

1872. kiadják Az érzelem kifejeződése az embernél és az állatnál című könyvet.

Charles Darwin ebben a könyvében (The Expression of the Emotions in Man and Animals) az állatok és és az emberek érzelmeinek, indulatainak leírásával foglalkozik. Ezt írja: “Nagyapánk az ördög egy pávián alakjában.”

 

1884. kiadják A Föld legrégibb korszakai című könyvet.

res_elmeletGeorge Hawkins Pember (1837–1910) aki végzett teológus és geológus megírja A Föld legrégibb korszakai (Earth’s Earliest Ages) című könyvét.

Pember elméletét „gap-theory”-nak nevezi, melynek lényege: az 1Móz. első és második fejezetében leírt teremtés, nem teremtés, hanem pusztán helyreállítás.

Pember szerint az 1Móz. 1 fejezet első és második verse között rés/hézag/szakadék található. A fordításokból (illetve a felekezeti háttérből) adódóan a magyar elnevezése ennek a feltételezésnek: rés-, szakadék-, hézagelmélet. Az idő előrehaladtával az elmélethez egyre több Igeértelmezést és fantázia elemet kevernek, így sok más néven is emlegetik ezt a következtetések sorozatából álló feltételezés rendszert, pl.:, második teremtés, helyreállítás, stb.

 

Ez az elemzés, az összes réselméletre (hézag, szakadék, stb.), valamint az összes pusztulás-helyreállítás (restitúciós) elméletre (második teremtés, újrateremtés, ítélet-helyreállítás, stb.) vonatkozik. Nem az elmélet neve (címkéje) számít, hanem az elmélet tartalma. Ezen elméletek és azok (nyolcvannál is több!) variánsainak lényege, és bizonyítása hasonló, ezért elég a réselmélet általános vizsgálata.

A “gap-theory” egy variánsa/változata: Jövőre az Édenkertben. Mivel ennek a feltételezés-sorozatnak több száz módosulása van, vannak, akik azt mondják, hogy ez csak nagy vonalakban hasonlít a “gap-theory”-ra és más feltételezés-sorozattal állnak elő, vagyis másként értelmezik a Bibliát. A Biblia és a Biblia értelmezése két különböző dolog. A Biblia a mérőzsinór, kőszikla, táplálék, stb., nem az értelmezés. 

Úgyhogy inkább nézzünk a jól bevált Bibliát…

 

 1. Mózes 1. fejezet 1-5 verse – Az első nap

Héber – angol fordítás

 

 

1. .בְּרֵאשִׁית, בָּרָא אֱלֹהִים, אֵת הַשָּׁמַיִם, וְאֵת הָאָרֶץ

1. In the beginning God created the heaven and the earth.

 

2. .וְהָאָרֶץ, הָיְתָה תֹהוּ וָבֹהוּ, וְחֹשֶׁךְ, עַל-פְּנֵי תְהוֹם; וְרוּחַ אֱלֹהִים, מְרַחֶפֶת עַל-פְּנֵי הַמָּיִם

2. Now the earth was unformed and void, and darkness was upon the face of the deep; and the spirit of God hovered over the face of the waters.

 

וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים, יְהִי אוֹר; וַיְהִי-אוֹר. .3

3. And God said: ‘Let there be light.’ And there was light.

 

יַּרְא אֱלֹהִים אֶת-הָאוֹר, כִּי-טוֹב; וַיַּבְדֵּל אֱלֹהִים, בֵּין הָאוֹר וּבֵין הַחֹשֶׁךְ. .4

4. And God saw the light, that it was good; and God divided the light from the darkness.

 

וַיִּקְרָא אֱלֹהִים לָאוֹר יוֹם, וְלַחֹשֶׁךְ קָרָא לָיְלָה; וַיְהִי-עֶרֶב וַיְהִי-בֹקֶר, יוֹם אֶחָד. {פ} .5

5. And God called the light Day, and the darkness He called Night. And there was evening and there was morning, one day. {P}

Forrás: http://www.mechon-mamre

 

 

Segítség a héber olvasásához/kiejtéséhez:

 

1Móz.1.1. Berésit bárá Elohim et ha samajim veet ha arec.

1Móz.1.2. Ve ha arec hajötah tohu vabohu,

ve hosek al-pené tehom,

veruah Elohim merahefet al-pené hamajim.

1Móz.1.3. Vajomer Elohim jehi-or! Vajehi-or.

1Móz.1.4. Vajar Elohim: et-ha’or ki-tov,

vajavdel Elohim beyn ha’or uveyn hachoshech.                  

1Móz.1.5. Vajikra Elohim la-or jom velahoshech kara lajlah vajehi-erev vajehi-voker yom ehad.

 

Segítség a fordításhoz:

 

1Móz 1:1 Kezdetben teremtette Istennek az egeket és a földet.

1Móz 1:2 A föld pedig kietlen és puszta volt,

és sötétség volt a mélység színén,

és az Isten Szelleme lebegett a vizek felett.

1Móz 1:3 És monda Isten: Legyen világosság! És lett világosság.

1Móz 1:4 És látta Isten, hogy jó a világosság; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.

1Móz 1:5 És nevezte Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezte éjszakának: és lett este és lett reggel, első nap.

 

Nézzünk meg néhány bizonyítékot, melyet a réselmélet támogatói hoznak fel.

 

A réselmélet legerősebb bizonyítéka a „tohu vabohu” kifejezés.

 

A réselmélet támogatói abból indulnak ki, hogy a „tohu vabohu” kifejezés a Bibliában három esetben fordul elő, ebből kétszer Isten ítéletét mutatja be. Logikusnak tűnik, hogy a harmadik előfordulás is Isten ítéletének következménye.

 A bibliamagyarázás szabályai alapján ezt a logikai érvet valóban meg kell vizsgálni!

 

Nézzük meg, hogy maguk a szavak „hordozzák”-e, vagyis jelentik az ítéletet vagy a bűnt?

Jelenleg a legnagyobb tekintélynek örvendő szótár a Brown-Driver-Briggs Hebrew and English Lexicon (BDB) szerint:

Tohu = formátlan, alaktalan.

Bohu = üres, üresség. (A bohu szó gyöke valószínűleg: „tiszta” szóból származik.)

A szavak nem utalnak bűnre, ítéletre, viszont a “hagyományos” vagyis az apostolok által továbbadott/hirdetett teremtésleírásba pontosan illeszkednek.

 

Honnan tudjuk, hogy a „tohu és bohu” kifejezés kétszer Isten ítéletének a következménye?

A szövegkörnyezetből!

A Jer. 4.19-31, és az Ézsa. 34.1-17 alapján tudjuk, hogy ezek az állapotok a bűn és annak Isten általi megítélésének a következményei. A réselmélet támogatói ezért az 1Móz. 1.2.-ben szereplő kifejezést is az ítélet következményének tekintik.

Ha a  fenti textusokban (szövegben) a szövegkörnyezetből derül ki a bűn és az ítélet, akkor az 1Móz. 1. fejezet szövegkörnyezetét kell megvizsgálni.

Ebben a textusban viszont egyetlen szó sincs bűnről vagy ítéletről. Egyszerűen annyit mond a Biblia, hogy a teremtés első napján formátlan/alaktalan és üres volt a Földbolygó.

A teremtéssel foglalkozó többi sem Igehely (lásd alább) sem beszél ítéletről, bűnről.

 

Összegezve:

  1. A szavak jelentése nem támasztja alá a réselméletet.
  2. Az 1Móz. 1. fejezet 1-5 verse teljesen egységes.
  3. Az 1Móz. 1. fejezet szintén teljesen egységes. Semmi sem támasztja alá a réselmélet támogatói által javasolt értelmezést.
  4. A szavak jelentése, valamint a szövegkörnyezet a “hagyományos” teremtésleírást támogatja. A “hagyományos” teremtésleírást fogadta el Pemberig szinte minden apostol, egyházvezető, valamint egyház.Vajon ők mind tévedtek? Mennyire valószínű, hogy Jézus, Péter, János, Pál, Luther, Kálvin, Müller György, Wesley, stb. helytelenül értelmezték a Bibliát? A Septuaginta, ami a héber Biblia görög nyelvű fordítása, amit Jézus és az apostolok korában általánosan használtak semmiféle utalás nem tesz a réselméletre. Sok bibliakutatót csak a Septuaginta meggyőzte, hogy fölösleges a rés-előfeltételezéssel foglalkozni.

 

A réselmélet második legerősebb bizonyítéka.

 

A réselmélet támogatói azt állítják, hogy a hagyományos fordítás helyett:

„A föld pedig kietlen és puszta volt.” a

„A föld pedig kietlen és puszta lett.” a helyes fordítás. Magyarázatként hozzáteszik: „Az ítélet következtében.”

 

mozdony_egyedul

 

Szerintük időrés van az első és a második vers között, és ebben az időrésben több különböző dolog történt.

Hogy mi történt?

A történteiket gyakran az evolúciómodell éppen aktuális álláspontjához igazítják.

 

A réselmélet támogató szerint az első és második vers viszonya olyan, mint ennek a mozdonynak és vonatkocsinak a viszonya: külön állóak.

 

 mozdony_nelkul

 

A réselmélet támogató szerint az első verset külön kell kezelni a szöveg többi részétől.

Ha ez nem lehetséges, akkor az egész bibliaértelmezési kísérlet már az elején csődöt mond.

 

 

 

 

 

 

Még a zsidó nyelvészszakemberek is vitatkoznak, hogyan, milyen formában lehet a hájáh/hajötáh szót „valamivé válni”-nak, vagy „lett”-nek fordítani.

Mit tudunk?

A hájah szó az ÓSZ-ben Custance szerint 1320 esetben fordul elő, ebből 1296 esetben “volt” a helyes fordítás, 24 esetben „lett”-nek kell fordítani. A szó alapjelentése a „volt”, és nem a “lett”. Ez egy érdekes kérdés, hogy építhetünk-e teóriát egy szó kevésbé használt jelentésre a “lett”-re? De mindenképpen vizsgáljuk meg ezt a lehetőséget!

A héber alapján az alábbiak mondhatók erről a részről, idézet a Batten – Ham – Sarfati – Wieland: Kérdések a Kezdethez könyv 66. oldaláról:

„A kézenfekvő olvasásmód úgy tekinti az 1. verset, mint egy mondatot, amely alanyból és állítmányból áll, amit a 2. vers három állapot-meghatározása követ; vagyis az 1. vers főmondatát még három sajátos állítás követi, amelyek közelebbről meghatározzák a körülményeket. Ezt a következtetést Gesenius, a nyelvtudós is alátámasztja. Ő megerősíti, hogy a vav („és”) kötőszó a 2. vers elején egy „vav-kopula” (kapcsolószó), amely a mi „ugyanis” vagy „azaz” szavunknak feleltethető meg (ahol a héber vav szót egy alany követi (vav + alany), ott „vav-kopulaként” vagy diszjunktív (elválasztó) vav-ként értelmezik). A 2. versnek az 1. vershez való nyelvtani kötődése tehát nyelvtudományi szempontból is kizárja a hézagelméletet. A 2. vers valójában az éppen megteremtett föld állapotának leírása: „És a föld még kietlen és puszta volt” (1Mózes 1,2a).”

„…Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a diszjunktív vav (vav + alany: eres, föld), amely a hájáh igét megelőzi (qal befejezett múlt, 3. személy), a hájáh igét „volt”-ként definiálja…

Más helyeken, ahol ez a szerkezet előfordul, szintén „volt”-tal fordítják.” Eddig az idézet.

 

 

 

mozdony_kocsi

  A “vav-kopula” összekapcsolja:

az első: “Kezdetben teremtette Isten a ” és a

második verset: „A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, Isten Szelleme lebegett a vizek felett.”

 Nyelvtani szabály alapján fordítják „volt”-nak ezt a héber szót.

 

 

Az már csak hab a tortán, hogy a réselmélet támogatók miközben erőltetik ezt a fordítást: „A föld pedig kietlen és puszta lett”, a mondat következő részét úgy értelmezik, hogy a sötétség már volt, vagyis létezett. Ugyan abban a versben, ugyanazt a szót a földdel kapcsolatban “lett”-nek, a sötétséggel kapcsolatban meg “volt”-nak fordítják. Bővebben lásd lejjebb.

 

Amikor Isten közöl valamit, azt mindig egyértelműen teszi. Ha itt Isten azt akarta volna tudatni az emberiséggel, hogy „lett”, akkor egyszerűen azt mondta volna, hogy: „háfak”, de nem ezt mondta!

A réselmélet támogatók magyarázata

egyrészt: kacifántos, és bizonyíthatatlan,

másrészt: nyelvtanilag téves,

harmadrészt: nem illik a szövegkörnyezetbe.

Ha valaki a fenti két réselmélet bizonyítékra akarja építeni a hitét, tegye. Számomra ez a két érvelés nem lépi túl a sikertelen próbálkozás szintjét.

 

Sőt magát a réselméletet is értelmetlen tartom, mert a teremtéssel foglalkozó többi igehelyek (Jób. 38. fejezet, 1Móz.2. fejezet, Zsolt. 104., Ézsa. 45. 6-25, Példabeszédek 8. fejezet, stb.) közé még beerőszakolni se lehet a réselméletet.

Nem véletlen, hogy maguk a réselmélet támogatók is csak ezt az egy helyet adják meg feltételezésük igazolására!

 

1Móz 2:1-3 textus:

1Móz 2:1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

1Móz 2:2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala.

1Móz 2:3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

Itt hová, és hogyan lehet beszúrni a réselméletet?

 

Jób 38:4-38 textus:

„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!  Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-e; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött; Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt? Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! Parancsoltál-e a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-e a hajnalnak a helyét? Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélységnek fenekét? Megnyíltak-e neked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e? Áttekintetted-e a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! Eljutottál-e a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-e? Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára? Melyik út [visz oda], ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak utat? Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot? Van-e atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? [Miként] rejtőznek el a vizek mintegy kő [alá], és [mint] zárul be a mély vizek színe? Összekötheted-e a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e? A hajnalcsillagot előhozhatod-e az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-e fiával együtt? Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön? Felemelheted-e szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? Kibocsáthatod-e a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-e neked: Itt vagyunk? Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcsességgel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?”

Ezt a szövegrészt hogyan lehet összeegyeztetni a réselmélettel?

 

Zsoltár 104 textus:

„Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nekik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. Mellettük lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, és bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libanonnak cédrusai, amelyeket plántált; Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugovását tudja. Szerzett sötétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelüket. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. Amott gályák járnak [s] cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nekik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak és porrá lesznek újra. Kibocsátod a te Szellemedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok! Legyen kedves neki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!”

Ez a szövegrész támogatja a réselméletet?

Péld 8:22-30 „Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatát, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva őelőtte minden időben.”

Ráadásul a világ porának kezdetéről beszél az Ige. A héber rós szó ebben az esetben kezdet, eredet, forrás, első, legelső értelmében értendő. (A többi jelentése pl.: fej, főember, stb. nem jöhet számításba.) Ez összevág Jézus illetve Péter mondával:

  •  „A teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremtette őket az Isten.” Márk 10:6
  • „minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva…” 2Pét.3.7

 

Elgondolkodtató, hogy Isten a 31.167 (Károli) igeversben egyetlen helyen sem említi a réselméletet, vagy az időrést!

 

 

 

Érdemes az összes réselmélet-bizonyítékot józanul megvizsgálni.

Ezen az oldalon csak három további “igehely-bizonyítékot” tekintek át.

 

 

1. „Azért mondta Isten, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról, ne egyél, mert már volt gonosz.”

 

A kiinduló Ige az 1Móz.2. 15-17:

„És vette az Úr Isten az embert, és helyezte őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.

És parancsol az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.”

A réselmélet támogatói, ebből következtetnek arra, hogy a gonosz már létezett, valamint jelen volt a Világegyetemben, és a Földbolygón. Nos ezt nem mondja az Ige, ez csupán egy feltételezés. Mindig szét kell választani a feltételezést és az Ige szó szerinti értelmét. Ebben az esetben a Biblia annyit állít, hogy Ádám és Éva ne egyen a jó és a rossz tudásának a fájáról.

 

Több tucatfeltételezés van, azzal kapcsolatban, Hogy került a jó és a rossz tudása a fába?, Miért?, Mi volt előtte?, Mi volt ezzel Isten célja?, stb.Vannak, akik azt mondják ha már Ádám előtt létezett volna a Gonosz/gonosz, gonoszság, akkor Ádám és Éva ismerték volna, maga Isten “mutatta volna be” ezeket nekik, illetve előbb-utóbb úgyis megismerték volna a gonoszt, ebben az esetben viszont teljesen értelmetlen ez a tiltás. Ez egy nagyon logikus ellenvetés! Az biztos, hogy még a réselmélet támogatói is ezt az időszakot az “ártatlanság korának” nevezik. Ebben az időszakban nem ismerték, sőt nem is ismerhették a gonoszt, halált, átkot, hiábavalóságot, stb. miután ettek a fáról, ekkor belépett a bűn, halál, gonosz, átok, stb. az életükbe, Földbolygó életébe és a Világegyetem életébe, de ekkor fel is ismerték azokat. – A legjobb magyarázat erre a szövegrészre is a “hagyományos” vagy szó szerinti értelmezés, ahogyan ezt az elődeink (Luther, Kálvin, Wesley, Whitefield, Müller György, stb.) tették.

 

Az olyanfajta bizonyítás, mint amit a réselmélet használ, azt is mondhatnánk; azért mondta Isten, hogy meghalsz, mert már volt halál. A Bibliából pontosan tudjuk, hogy ekkor még nem volt halál. Ró.5.12 „Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”

Ezt a Biblia máshol meg is erősíti:

1Kor.15.21 „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.”

 

További probléma, hogy a réselméletes igemagyarázás alapján azt is mondhatjuk az 1Móz.2. 24 alapján, hogy Ádámnak volt apja és anyja. Miért?

Kiinduló ige: 1Móz.2.24. „Annak okáért elhagyja a férfi az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”

A szövegkörnyezetben egyértelműen Ádámról van szó, tehát Ádámnak volt apja és anyja. A Biblia viszont pontoson elmondja Ádám „születését”, ezért nyilvánvaló, hogy ebben az érvelésben logikai hiba van. Ebből az egyszerű példából könnyű megérteni, hogy a logikaszabályai és az írásmagyarázás szabályai nem azonosak.

Az 1Móz.2. 15-17 illetve az 1Móz.2.24. a jövővel foglalkozik nem pedig a múlttal.

Összefoglalva:

Az Az 1Móz.2. 15-17-ben a sem a mondatból sem a szövegkörnyezetből nem következik, hogy már létezett a Gonosz/gonosz.

 

 

 

2. „Isten nem teremt sötétséget, mert Isten a világosság, nincs benne sötétség, stb.”

A réselmélet támogatói azt állítják, hogy az 1Móz. 1.2 versben már volt sötétség, ezért mondja Isten a 4. versben, hogy:

“És látta Isten, hogy jó a világosság, elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.” Tehát nem Isten teremtette a sötétséget, csak elválasztotta, szétválasztotta őket egymástól.

 

Nézzük meg mit mond a Biblia. Ézsa.45.7 „Ki a világosságot alkotom (jácar) és a sötétséget teremtem (bára), ki békességet szerzek és gonoszt teremtek (bára); én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!”

A réselmélet ezen állítása nemcsak téves, hanem egyenesen Igeellenes.

(Itt a jácar, és a bára vagyis a teremtési cselekvés három szava közül kettő szerepel. Jácar – formál, alakít. A már meglévőt alakítja, formálja át. Erre az ember is képes. A legjobb példák a jácár szó megvilágítására a fa megmunkálása. A már létező fa átalakítása, megmunkálása, kifaragása, mássá tétele. Bára – „semmiből”, vagyis az “előzmény nélküli teremtés”. Erre csak Isten képes.)

Az alábbi leírás rámutat a sötétség egyik funkciójára:

Zsolt 18:8-13 „Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentumai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. Kerubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.”

Itt is látjuk a réskövetkeztetés megszégyenülését. Rendkívül logikus, sőt igékkel alátámasztott feltételezés, hogy Istenben nincs sötétség, de a réselmélet erre épülő következtetése, már helytelen. Ez egy jó példa arra, hogy nem szabad az Igéket ide-oda rángatni, tetszőleges összekapcsolni, önkényesen magyarázni.

 

Figyeljük meg, hogy a réselmélet mennyire “következetes”.

Az 1Móz.2 versben szereplő hájáh szót egy esetben valamivé válni”-nak, vagyis „lett”-nek, két esetben “volt”-nak  fordítják:

„A föld pedig kietlen és puszta lett,

és sötétség volt, a mélység színén,

és Isten Szelleme lebegett (volt) a vizek felett.”

A réselmélet támogatók azzal érvelnek, hogy Lucifer, (nevének jelentése: Fényhordozó, Fényhozó) a bűnelkövetés és lázadás után megsötétült. Amikor Lucifer gonosszá vált egész lénye sötétté vált. Ezért mondja a Biblia az 1Móz.1.2-ben, hogy sötétség volt, a mélység színén, ez a sötétség Lucifer volt, ezért nem teremtett Isten sötétséget.

Nem számít, hogy egyszer azzal érvelnek, hogy „A föld pedig kietlen és puszta lett.”, most pedig azzal, hogy ugyan az a szó ebben a tagmondatban voltnak fordítják. Az elmélet így kívánja.

 

Nem mondja azt a Biblia, hogy Lucifer lenne a kezdeti sötétség. Ez csupán egy feltételezés. De ha megvizsgáljuk meg az ide vonatkozó bibliai szöveget egy érdekes dolgot találunk?

1Móz 1:2-5 “A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Szelleme lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának.”

Ha Lucifer = sötétség,

és azt mondja a Biblia, hogy a sötétség = éjszakával. Akkor Lucifer = éjszakával? Ezzel a gondolattal az a baj, hogy a Luciferből lett a Sátán, aki embergyilkos? Akkor az éjszaka = az embergyilkossal? Kedves réselmélet támogatók, akkor ez most hogy is van?

 

 

3. „Nincs új a Nap alatt.”

Kiinduló Igehely a Préd. 1.9: „Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.”

Ebből az Igéből a réselmélet támogatói különböző következtetéseket vonnak le:

  • A mostani Nap nem a 4. napon keletkezett.
  • Biztos, hogy volt (variációk: lehet, hogy volt / valószínűleg volt) Ádám előtti korszaka a bolygónak,
  • Akár az is lehetséges, hogy (variáció: valószínűleg) több Ádám előtti korszaka volt a bolygónak.

Ez nem szerepel a Bibliában. Salamon király, a könyv szerzője a “Nap alatti” hiábavalóságról beszél. A Nap itt égitestként szerepel. A “Nap alatti” hiábavalóság a bűnelkövetéskor, (más szavakkal a Felségáruláskor, hatalom átjátszásakor) jött létre. 1Móz.3. 14-19, Ró. 8. 20-22.

A Nap, (Hold, Csillagok) a 4. napon keletkeztek, ezért nem célszerű Ádám előtti földtörténeti korhoz kötni Salamon mondatát.

 

Következő probléma:

Ennek a “bizonyítéknak”, akkor van értelme, ha a Nap, (Hold, Csillagok) nem a 4. napon keletkeztek.

A réselmélet egyik “bizonyítéka” a 2.Pét.3. 4-7 versek: „És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.”

Ezzel a szövegrésszel bizonyítják a réselmélet támogatók, hogy Istennek volt egy “első ítélete” az Ádám előtti fajon. “Az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett” – ez nem a Noé kortársaira vonatkozik, hanem az Ádám előtt fajra. Ezt meg azzal “bizonyítják”, hogy az idézet szövegrész így folytatódik: “A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn”. Ebben a réselmélet bizonyítékban meg a mostani égek a 4 napon keletkezett.

Akkor ez hogy van? Egyszer nem a negyedik napon, máskor a negyedik napon keletkezett a Nap.

 

A réselmélet bizonyítására még több Igehelyet felhasználnak például:

  1. A „Lucifer-özönvizének” elkeresztelt eseményt melyet a 2.Pét.3. 4-7 versekből származtatnak.
  2. A “jom” vagyis a nap szót mely, valóban jelent korszakot is. Ez a réselmélet-bizonyíték a legnagyobb öngólja, mert ha a “jom” szó a: “lett este és reggel” kifejezéssel van együtt, illetve ha számozva van, akkor a “jom” szó kizárólag összefüggő 24 órás napra vonatkozik!

 

Ezen bizonyítékokkal a Kedves Kérdező oldalon már foglalkoztam, a részletes elemzések ott megtalálhatóak.

A réselmélet és a tudomány 2017-es1 állításait A réselmélet és a tudomány oldalon hasonlítom össze.

 

1. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert a tudomány állandóan fejlődik, változik. Luthernek és korának még az 1500-as években még fogalma sem volt arról, hogy mi lehet az ég fölötti vizek. Erre 2007-ig kellett várniuk a hívőknek, mivel ekkorra jutott el a tudomány arra a technikai szintre, hogy megtalálja ennek a víznek a nyomait a Föld légterén kívül.

 

 

Egy porszem Isten kezében,

egy pára az Örökkévalóban,

egy törpe, az óriások vállán.