Az evolúciós elképzelés ezeken
a területeken nem működik
Mottó:
Jég söpri el a hazugság oltalmát,
és vizek ragadják el a rejteket.
Eltöröltetik a halállal való frigyetek.
Ézsaiás könyve 28:17-18
1. Megfigyelések
A természet következetes megfigyelése közben nem tapasztaljuk az evolúcióhoz feltétlenül szükséges nagy változásokat.
2. Kísérletek
Még az ateisták “szentháromsága” szerint (sterilizált, optimalizált, állandóan felügyelt) elvégzett kísérletek közben sem keletkezik élet, új osztály, szerv. Semmi, ami alkalmas lenne az evolúciómodellhez szükséges nagy változáshoz.
Az élettelen ill. az élő még az ateisták által működtetett laboratóriumokban sem az evolúciómodell szerint viselkedik. A rövid életű növényekkel, állatokkal végzett kísérletek az evolúciómodellel ellentétes eredményekre vezetnek.
3. Tenyésztés, nemesítés
Johann Gregor Mendel szerzetes (1822-1884) kísérletei óta a növények változási képességei egyre jobban fel vannak térképezve. A kis változások gyakoriak, de összhatásuk nem éri el az evolúciómodellhez szükséges nagy lépéseket.
Az állattenyésztésnek évezredes tapasztalatai vannak. Ezek a tapasztalatok is egységesek: kis változások vannak, jelentős változások nem léteznek.
„Bár képesek vagyunk több tejet adó teheneket nemesíteni, nem tenyészthetünk ki repülő disznókat vagy beszélő lovakat; nincs olyan ígéretes változat, amelyet tovább tenyésztésre választhatnánk ki.” Szathmáry Eörs: A földi élet regénye. 15. o.
4. A nagy változások helyett nagy szakadékok
A nagy változások helyett, egységesen „nagy szakadékok” találhatók az összes faj (nem, osztály) fölötti rendszertani kategóriában.
Sok különböző természeti katasztrófát, időjárási változást, környezeti hatást ismerünk a modern tudomány történetében, melyek az evolúció szerint befolyásolják/alakítják/változtatják a fajokat. Az emberiség feltárta ezeknek a hatásait az élőlényekre, melyek pusztán kis változásokat, vagy kihalásokat eredményeznek. Nagy változások nincsenek:
- sem a növényvilágban,
- sem az állatok között,
- sem pedig a majmok és az emberek közötti szakadékban.
Charles Darwin: „Ha a fajok valóban fokozatosan alakultak ki egymásból, akkor miért nem látunk mindenhol számtalan átmeneti alakot? Miért nem zavaros az egész természet, ahelyett, hogy a fajok olyan jól meghatározottak, ahogy most látjuk őket? De, ha ahogy az elmélet feltételezi, számtalan átmeneti alak létezett, akkor miért nem találjuk meg maradványaikat a földrétegekbe ágyazva? De az átmeneti időszakokban, amikor az élet átmeneti feltételei álltak fenn, miért nem találunk egymáshoz közel álló átmeneti fajokat? Ez a probléma már régóta nyugtalanít engem.” A fajok eredete VI. fejezet
5. Kövületek
A kövületek állítólag sok milliárd év nyomait rögzítik. Napjainkban nagyszámú lelettel rendelkezünk, mi már nem hivatkozhatunk a leletek csekély számára, mint Darwin. A bőséges leletanyag egyetlen átmeneti lényt, szervet, stb. sem tartalmaz.
Mark Czarnecki, evolucionista régész:
„A fosszilis maradványok okozzák a legnagyobb problémát az elmélet bizonyításában. Ezen fosszilák sohasem tárták fel Darwin képzeletbeli „köztes fajait”, ellenkezőleg a fajok egymást követően jelentek meg és tűntek el, és ez egyértelműen a teremtéselmélet érveit erősíti, miszerint minden fajt Isten teremtett.” Mark Czarnecki, McLean’s. 1981. január 19. 56. o.
A kambriumi robbanás pedig egy másik halálos döfés az evolúciómodell számára.
“…20-30 millió évben határoztak meg, és azóta semmi új nem jelent meg. A kambriumi robbanás, ahogyan nevezik, egyenesen elképesztő. A szivacsokról, medúzákról, férgekről, ízeltlábúakról, puhatestűekről, tüskésbőrűekről és sok más furcsa teremtményről kiderült, hogy a kambriumban hirtelen jelentek meg, minden arra mutató jel nélkül, hogy mitől származnának, sőt arra sem utalt semmi, hogy bármi közük lenne egymáshoz.” Dr. Ray Bohlin: Az evolúciós elmélet öt kritikus pontja!
Bővebben:
Kambriumkor – A polipok külön problémát okoznak
6. Biokémia
Aki lát egy motort, szivattyút, kaput, zsiliprendszert, turbinát, áramtermelő egységet, stb. tudja, hogy nem a természet, nem a véletlen hozta létre, hanem minden esetben szándék, akarat és intelligencia termékei ezek.
Denton, Behe, Bertalanffy, Wolfgang Kuhn és sok más magasan képzett szakember írt már arról, hogy a sejtben, élőlényekben a felsoroltakon kívül mennyi gyártósor, számítógépes irányítórendszer és számítógépes program, szállítórendszer és még sok minden más bonyolult gépezet teszi a dolgát, ráadásul ezek nem önmagukban, hanem egybe kapcsolódva, egymást kölcsönösen feltételezve, összehangoltan tevékenykednek. Bővebben: Anderson: Turbinák és szivattyúk Denton könyve alapján
A robotok akkumulátort és/vagy vezetéket használnak az áramfelvételhez. Ezek rettenetesen primitív módszerek a sejt energiatermeléséhez képest. Az emberi testben több millió miniatürizált turbina található, melyek bonyolultak és egy még nagyobb rendszereknek a részei. Ahogyan az emberi akkumulátoroknak van tervezője és kivitelezője, a sejtekben lévő milliószor bonyolultabb energiatermelő rendszernek is van tervezője és kivitelezője, úgy hívják, hogy Isten.
Bővebben:
Az élet rejtélyének megfejtése – Darwin tévedett volna?
7. Genetika
Csak a létező géneken belül van változás.
Kizárólag a már meglévő információ változik.
Éles határ van a génkészletek között.
Nincs köztes állapot a génkészletek között.
A génkészletek 9/10-e egyszerre jelent meg, ami teljesen ellehetetleníti az evolúciómodellt.
Bővebben:
Az evolúcióelmélet tudományos lebontása
8. Matematika
A matematikusok-biológusok evolúciómodell körüli harcának meghatározó pillanata az 1966-os Wistar Symposium volt, amikor Marcel-Paul Schützenberger matematikus szembesítette a biológusokat a neo-darwinizmus matematikai cáfolatával. Ernst Mayr és C. H. Waddington biológusok a válaszadás helyett a ködösítést választották. A mai biológusok egy része sajnos ezt az irányvonalat képviseli, és azt merik állítani, hogy a matematikusok beleütik az orrukat a biológiába. Ezzel a viselkedésükkel a biológusok ki akarják vonni magukat és a biológiát a matematika szabályai alól. Olyan ez, mintha egy kerékpárszerelő szeretné kikerülni a matematika szabályait, és saját szabályokat hozna létre a kerékpár szerelésre. A takarítónő és a kerékpárszerelő beszélgetnek:
Takarítónő:
Kevés a 9 darab hátsó kerékagy az összeszerelésre váró 10 darab kerékpárhoz.
Kerékpárszerelő:
Egy takarító ne üsse bele az orrát a szerelők dolgába, mert nem ért hozzá.
Nem lényeges, hogy takarító meg tud-e javítani minden kerékpárt vagy sem. Akkor is a takarítónőnek van igaza, mert valóban 10 kerékpárhoz, 10 hátsó kerékagyra van szükség, és nem kilencre.
Ez a helyzet a biológusok és a matematikus vitájában is. Nem lényeges, hogy a matematikusok tudják-e az állatok és növények latin neveit.
Matematikus: Az evolúciómodell valószínűsége olyan kicsi, hogy ez az elmélet életképtelen.
Biológus: Mivel nem tudod az óriás tatu latin nevét (Priodontes maximus), ne szólj bele a biológiába.
A valószínűségszámítás a matematikusok szakterülete, a biológusok ne üssék az orrukat a matematikába, hanem keressenek olyan elméletet az evolúciómodell helyett, amely összhangban van a matematika szabályival.
Bővebben:
Origin: Probability of a Single Protein Forming by Chance
Az evolúciómodell matematikai képtelenségei
Ajánlott irodalom:
Howard Peth: Vakhit 1990. A fejlődéselmélet leleplezése
Részlet az Evolúció Akhilleusz sarkai (halálos pontjai) című könyvből
1. fejezet: Természetes szelekció
Evolúció kontra Isten – Ray Comfort riportja
Karl Bernhardt
2020. május