Nathaniel Jeanson

Hajsza a felfedezések után

A harvardi doktor támadása az evolúció ellen

 

írta Julie Borg

2019 március

Nathaniel Jeanson 

Forrás: Southeastern Baptist Theological Seminary

Fordította: Dr. Hecker Kristóf, zoológus.

Lektorálta: Dr. Siffel Csaba, orvos.

 

 

Mivel számos vezető egyetemet áthat a tudományos szemlélet és az evolúciós elmélet, sok keresztény diák nem mer világi iskolában tudományos tanulmányokat végezni. Nathaniel Jeanson nem ilyen diák volt.

Jeanson nyolcadikos koráig otthon tanult, PhD (doktori) fokozatát a Harvardon sejt- és fejlődésbiológiából szerezte 2009-ben. Nős, négy gyermek édesapja, és jelenleg kutató biológusként dolgozik az Answers in Genesis (Válaszok a Teremtésben) kreacionista szervezetnél és egy könyvet is írt: Darwin helyettesítése: a fajok új eredete (Replacing Darwin: The New Origin of Species).

Jeanson a Harvardra azzal az égető vággyal jelentkezett, hogy a rák ellenszerét felfedezze. Eltökélt szándéka volt, hogy küzdjön az evolúció ellen és segítsen másoknak, akik a tudomány-hit feszültségében keresik a Biblia igazságaihoz visszavezető utat. Az interjú egyes részletei itt olvashatók:

A University of Wisconsin–Parkside egyetemen szereztél természettudományos diplomát. Keresztényként ez nehéz volt? Nem igazán. Amilyen megszállott voltam, a kémiakönyvet olvasgattam a gimnáziumi nyáriszünetben, de keresztény anyagokat is olvasgattam tudományról és az intelligens tervezésről. Mire egyetemre kerültem, már az összes evolúciós érvet ismertem, és semmi sem lepett meg vagy okozott kétséget. Emellett nagyon erős imaháttér volt mögöttem, és egy nagyon erős helyi gyülekezet.

 

Bekerültél a Harvard sejt- és fejlődésbiológiai PhD programjába. Ez milyen volt számodra keresztényként? A legnagyobb probléma, amivel szembesülnöm kellett, mivel orvosi kutatásban vettem részt, hogy az emberi betegségek kutatása kapcsán leggyakrabban használt vizsgálati anyag egy 50 éve abortált magzatból vett sejtvonal volt. Ez egy nagyon jó eszköz, amivel nagyon jól lehet vírusokat előállítani, de úgy éreztem, nem tudom jó lelkiismerettel használni. Így az akadály számomra az volt, hogy kifejlesszek egy olyan kísérletet, amibe ezeket a sejteket nem kellett bevonni.

 

‘Ahogy egyre többet tudunk meg a genetikáról, egyre inkább azt látjuk, hogy az evolúción alapuló előrejelzések nem működnek.’

Mit csináltál? A kísérlethez, amin dolgoztam, egérsejteket kellett genetikailag módosítanom, amit rendszerint olyan vírusokkal idéztek elő, amik ezekből a magzati sejtekből származtak. Én találtam erre egy másik megoldást.

 

Volt olyan időszak az életedben, mikor annyira telítődtél a világi tudománnyal, hogy kételkedni kezdtél a hitedben? Nem, inkább az ellenkezője történt. Keresztény családban felnőve, az Evangélium volt számomra az alap. Mivel egész életemben ezt hallgattam, számomra inkább volt „régi hír”, mint jó hír. De a harvardi évek alatt a sok olvasás és kutatás ezekről a kérdésekről a Szentírás mélyebb tanulmányozása felé vitt. Hirtelen az Evangélium jó hír lett számomra is.

 

Keményen dolgoztál a Harvardon, hogy elérd a doktori címet és az orvostudomány területén kutathass. De végül másik pályát választottál. Miért? A spirituális útkeresésem alatt a Harvardon újra átgondoltam a karrieremet. Rádöbbentem, hogy amit igazán akartam, az a rák ellenszerének a megtalálása volt és Nobel-díjat nyerjek. Elméletben ez egy nemes cél, de könnyen önző ambícióvá válhat. Ez igaz volt az én esetemben, ezért elkezdtem kérdezni magamat, hogy mit tehetnék másként. Miután végeztem, elfogadtam egy állást a Teremtéskutató Intézetben (Institute for Creation Research), mivel így használhattam a képesítésemet, viszont Biblia-alapú kutatásokban.

 

Azt mondtad, az evolúció egy kulturális Góliát, ami Isten embereit félelemben tartja. Ez miért van? Sok világi professzor megpróbálja elhitetni a diákjaival, hogy hitre a tudatlanoknak van szüksége. Emlékszem, egyszer matematika órán a tanár felrajzolt egy grafikont a falra egy felfelé ívelő görbével. Azt akarta bemutatni, hogyan nőtt a tudásunk az idők során. Majd felénk fordult, és mosolyogva azt mondta az osztálynak: „Látjátok, nincs szükségünk Istenre!” Én azon gondolkodtam: „Hogy következik ez a matematikából?” De ha a tanárok ezt csinálják matematika órán, akkor mennyivel inkább van ez így az olyan tudományterületeken, amik szorosan kapcsolódnak a Bibliához? 

 

De a tudósok egyre jobban elfogadják az evolúciót. Interjúk során gyakran kapom a megjegyzést: „A tudományos közösség 97%-a nem ért egyet önnel. Gondolja, hogy ez egy tudományos összeesküvés, vagy csak ki kell dobnunk a tudományt az ablakon úgy ahogy van?” Azt próbálják sugallani, hogy értelmes ember nem megy szembe a tudósok 97%-ával. Ez néha megalázó tud lenni.

 

Ez a 97% akar róla beszélni? Számos evolucionista kerüli a komoly vitákat a kreacionistákkal. A minap volt egy vitám egy evolúcióbiológus professzorral, aki rendkívül leereszkedően viselkedett, és meg sem próbált a konkrét érvekkel vitába szállni. Később találtam rá egy posztra a blogján a „A nevetséges dicsérete” címmel. A poszt fő mondanivalója az volt, hogy ha valaki kreacionistákkal vitatkozik, attól a kreacionizmus legitim ötletnek fog tűnni, vagyis jobb őket nevetségessé tenni, mint vitába szállni velük. Ki akar ezzel szembesülni? Ez nem csupán egy száraz tudományos kérdés: ez egy szellemi háború, és nagy a nyomás, hogy alkalmazkodjunk.

 

Mi az evolúcióelmélet legnagyobb kihívása? Darwin nagy kockázatot vállalt, mikor 160 éve megírta A fajok eredete című művét. Az eredet kérdése alapvetően genetikai jellegű, és akkoriban épp a genetikát nem tudtuk kutatni. De ma már igen: a genetikai információtömeg, amit gyűjtünk, egyre erősebb tudományos igazolást ad a Teremtés bibliai leírásának, mint az evolúciónak.

Ha a gravitációra gondolunk, annak segítségével meg tudjuk jósolni, hogy ha egy nehéz tankönyvet felemelünk, majd elengedjük, az le fog esni. És ha ezt egy könyvvel kipróbáljuk, ez is fog történni valójában. Ugyanez a helyzet a kreacionista tudománnyal. Előre tudunk jelezni bizonyos dolgokat a Biblia kijelentései alapján, amit tudományosan tudunk igazolni. Ugyanakkor, ahogy egyre többet tudunk a genetikáról, arra jutunk, hogy az evolúción alapuló előrejelzések nem működnek.

Melyek nem működnek? A genetikai mutáció az evolúció mozgatórugója. De újra és újra, mikor a létrejövő mutációk kialakulási rátáját mérjük, ellentmondásba ütközünk az evolúciós elvárásokkal.

 

Mi a jelenlegi kutatásod súlypontja? Jelenleg nem annyira az evolúció aláásása a célom, mint inkább a teremtésmodell tudományos erősségeinek felfedezése. Olyan kérdéseket teszek fel, mint: Mi teszi lehetővé egy új faj kialakulását és mi szab határt neki? Mitől nem lesz egy kutyából macska? Ugyanakkor, az eredet kérdéseivel szemben, mi okozza egy faj kihalását? 

 

Vagyis bátorítanád azokat a fiatalokat, akik érdeklődnek a természettudományok iránt, hogy ne féljenek ezen a területen elhelyezkedni? Mindenképp. Annyi mindent nem tudunk még a világról. A Szentírás az abszolút igazság. Nagyon pontos kijelentései vannak a természetes világról. Vannak dolgok, amiben a Szentírás nagyon egyértelmű. Egyértelmű, hogy a világegyetem eredete és az első élőlények isteni teremtés, nem pedig természetes szelekció révén jöttek létre. De van még számtalan nyitott kérdés. És ami izgalmas, hogy olyan új válaszokat fedezel fel az úton, amikre nem is számítottál.