Idézetek a Kérdések a Kezdethez című könyvből.     A  részletek közléséhez az Evangéliumi Kiadó adott engedélyt. Köszönjük!

 

3. fejezet 5. pont, 65-68 oldal.

 

Egy pillantás az 1Mózes 1,1-2-re

1Mózes 1,1-2 első fennmaradt kézirata az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta (Hetvenes Fordítás), amely körülbelül Kr.e. 250 és 200 között készült. A Septuaginta nem hagy helyet annak, hogy ezekbe a versekbe beleolvassuk a „pusztulás és visszaállítás” valamilyen forgatókönyvét. Ezt még Custance is beismeri. Ha pontosabban megvizsgáljuk e verseket, láthatjuk, hogy a hézagelmélet olyan értelmezést erőszakol rájuk, amely természetellenes és nyelvtanilag is tarthatatlan. Sok próbálkozás történik arra, hogy a Bibliát összhangba hozzák az iskolai geológia hosszú földtörténeti korszakaival. A hézagelmélet ebben az értelemben egy jó szándékú javaslat, azonban elferdíti az Írás alapvető kijelentéseit. Az alábbiakban értelmezésének négy legfontosabb kérdésével foglalkozunk. ²²

 

1. a) „Teremtés” és „alkotás” (héberül: bárá’ és ‘ászáh)

Általánosan elismerik, hogy a héber bárá ige jelentése – ha „Istennel” mint alannyal használják – „teremteni”, méghozzá olyasvalamit, ami előtte nem létezett. A 4. parancsolat (2Mózes 20,11) azt mondja, hogy Isten az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, hat nap alatt „alkotta meg” (ászáh). Ha így történt, akkor itt tényleg nincs hely semmilyen hézag számára. Hogy megkerüljék a Biblia eme világos tanúbizonyságát mindenfajta hézaggal szemben, a hézagelmélet képviselői felvetették, hogy az ászáh ige jelentése esetleg nem „alkotni”, hanem „alakítani” vagy netán „átalakítani”. Azt állítják, hogy 2Mózes 20,11 nem a teremtés hat napjáról, hanem az elpusztult világ újjáalakításának hat napjáról beszél. Vajon a biblia nyelvhasználatban van különbség a bárá és ászáh igék között? Egy sor vers azt mutatja, hogy az ászáh ige jelentése lehet „tenni” vagy „csinálni”, de jelentheti azt is, hogy „teremteni”, ugyanabban az értelemben, mint a bárá ige. Így például Nehémiás 9,6-ben azt olvassuk Istenről: „Te alkottad (ászáh) az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van.” Tény, hogy az Ószövetség gyakran felcserélhetően használja a bárá és ászáh igéket, és olykor szinonimákként bukkannak fel (pl. 1Mózes 1,26-27; 2,4; 2Mózes 34,10; Ézsaiás 41,20; 43,7). Ha ezeket a következtetéseket alkalmazzuk 2Mózes 20,11-re (vö. 31,17) valamint Nehémiás 9,6-ra, világossá válik, hogy a Biblia azt tanítja, hogy Isten a világegyetemet (mindent) hat nap alatt teremtette, mégpedig úgy, ahogyan 1Mózes 1-ben napról napra le van írva.

 

²² A részletes elemzéshez ajánljuk: Fields, W.W., 1976: Unformed and Unfilled [Formátlan és üres], Burgeners Enterprises, Collinsville, Illinois.

 

1. b) 1Mózes 1,1-2 nyelvtana

A hézagelmélet sok követője azt állítja, hogy 1Mózes 1,1-2 nyelvtana lehetővé tesz – sőt megkövetel – egy időbeli hézagot az 1. vers történései és a 2. vers kijelentései között. Ebben a hézagban akarják elhelyezni az összes nagyobb geológiai folyamatot, amelyek által a föld felvette mai alakját – és sokan azt hiszik, hogy itt több millió évről van szó. Ez nagyon helytelen értelmezés, ami a szöveg egyszerű és nyilvánvaló jelentéséből egyáltalán nem olvasható ki. A kézenfekvő olvasásmód úgy tekinti az 1. verset, mint egy mondatot, amely alanyból és állítmányból áll, amit a 2. vers három állapot-meghatározása követ; vagyis az 1. vers főmondatát még három sajátos állítás követi, amelyek közelebbről meghatározzák a körülményeket. Ezt a következtetést Gesenius, a nyelvtudós is alátámasztja. Ő megerősíti, hogy a vav („és”) kötőszó a 2. vers elején egy „vav-kopula” (kapcsolószó), amely a mi „ugyanis” vagy „azaz” szavunknak feleltethető meg (ahol a héber vav szót egy alany követi (vav + alany), ott „vav-kopulaként” vagy diszjunktív (elválasztó) vav-ként értelmezik). A 2. versnek az 1. vershez való nyelvtani kötődése tehát nyelvtudományi szempontból is kizárja a hézagelméletet. A 2. vers valójában az éppen megteremtett föld állapotának leírása: „És a föld még kietlen és puszta volt” (1Mózes 1,2a).

 

1. c) „Volt” vagy „lett”?

A „hézagteoretikusok” „A föld kietlen és puszta volt” mondatot így fordítják: „A föld kietlen és puszta lett.” Itt a héber hájötáh szó fordításáról van szó (a héber hájáh, „lenni” ige egyik formája). Custance azt állítja, hogy az Ószövetségben a hájáh ige 1320 előfordulása közül 24 esetben biztonsággal megállapítható, hogy jelentése „lett”. Ebből arra következtet, hogy 1Mózes 1,2-ben a hájtáh jelentése „lett”, és nem egyszerűen „volt”. Itt gondoljuk meg ismét, hogy egy szó jelentését a szövegösszefüggés határozza meg, és hogy az előző szakaszban megmutattuk, hogy a 2. vers az 1. vers körülményeit írja le. Továbbá hangsúlyoznunk kell, hogy a diszjunktív vav (vav + alany: erec, föld), amely a hájáh igét megelőzi (qal befejezett múlt, 3. személy), a hájáh igét „volt”-ként definiálja. Így fordították a legtöbb angol és német bibliakiadásban (és a Sepruagintában is). Más helyeken, ahol ez a szerkezet előfordul, szintén „volt”-tal fordítják. Így például az 1Mózes 3,1 versnek nem lenne értelme, ha így fordítanánk: „A kígyó pedig ravaszabb lett…” A következtetés így hangzik: A hájáh ige helyes fordítása 1Mózes 1,2- ben nem a „lett”.

 

1. d) tohu és bohu

Ezt a két markáns szót többnyire így fordítják: „kietlen és puszta” (1Mózes 1,2a). Azt jelentik, hogy Isten a világegyetemet egy struktúra és tartalom nélküli kezdeti állapotban teremtette, majd hat nap alatt alakította ki és töltötte meg élettel teremtő aktusa által. A „hézagteoretikusok” azt állítják, hogy ezek a szavak az ítélet általi megsemmisítés folyamatát írják le, és „a föld bűnös és ezért nem eredeti állapotára” utalnak. Ezáltal olyan értelmezéseket erőltetnek 1Mózes 1-re, amelyek az Ószövetség egyéb részeiben (nevezetesen Ézsaiás 34,11 és Jeremiás 4,23) fel sem merülnek. A tohu és bohu szavak együtt csak az Ószövetség fent említett részeiben fordulnak elő. A tohu szó önmagában többször is előfordul, és jelentése minden esetben: „formátlan”. Maga a szó semmit sem mond a formátlanság okáról; ezt a mindenkori szövegösszefüggésből kell kideríteni. Ézsaiás 45,18 (ezt a verset gyakran idézik a hézagelmélet képviselői) fordítása így hangzik: „…nem kietlennek (tohu) teremtette, hanem lakóhelynek formálta.” A szövegösszefüggésben Ézsaiás Izraelről, Isten népéről beszél, és kegyelméről, mellyel a jövőben majd helyreállítja. Nem azért választotta ki az izraelitákat, hogy megsemmisítse őket, hanem hogy ő legyen az Istenük, és ők legyenek a népe. Ézsaiás ezt a tényt összehasonlítja a teremtés céljával: Isten nem azért teremtette a földet, hogy kietlen legyen! Azért teremtette, hogy formálja és élettel töltse meg, és alkalmas lakóhellyé tegye népe számára. Amikor a „hézagteoretikusok” azzal érvelnek, hogy Ézsaiás azt mondja, Isten a világot nem kietlennek (tohu) teremtette, ezért később kellett azzá válnia, teljesen hibásan értelmezik a szövegösszefüggést. Ézsaiás 45,18-ban arról van szó, hogy mi volt Isten célja a teremtéssel, és nem a teremtett világ eredeti állapotáról. Bár a tohu és bohu kifejezés Ézsaiás 34,11-ben és Jeremiás 4,23-ban olyan „kietlenséget és pusztaságot” jelent, amit Istennek a bűn feletti ítélete eredményezett, ez a jelentés nem magából a kifejezésből következik, hanem a szövegösszefüggésből. Ezért nem jogos ugyanezt a jelentést tulajdonítani 1Mózes 1,2-nek, ahol a szövegösszefüggés nem ezt sugallja. Hasonlatképpen gondoljunk az „üres” szóra egy számítógép képernyőjével kapcsolatban. Lehet üres azért, mert nem vittünk be semmit a billentyűzettel, vagy azért, mert töröltük a képernyő tartalmát. Az „üres” szó önmagában nem utal annak az okára, hogy miért üres a képernyő. Ugyanez a helyzet a „kietlen és puszta” kifejezéssel: Leírhat egy olyan földet, amelyet Isten még nem alakított ki és nem töltött meg élettel, és egy olyat is, amelyet ítéletének végrehajtása hozott ebbe az állapotba. A teológusok a tohu, ill. bohu használatának formáját Ézsaiás 34,11-ben és Jeremiás 4,23-ban „verbális célzásnak” nevezik. Ezek az ítéletről szóló versek a föld kietlen és puszta állapotára céloznak a teremtés kezdetekor, hogy kifejezzék Isten majdani ítéletének mértékét. Ez olyan mérvű lesz, hogy a föld ismét „kietlen és puszta” lesz, mint akkor, amikor még nem alakult ki és nem volt teli élettel. De ebből nem következik, hogy a teremtett világnak 1Mózes 1,2 szerinti állapota valamilyen ítélet vagy rombolás révén jött volna létre, ahogy azt a hézagelmélet képviselői feltételezik. Robert Chisholm Jr. teológus ezt írta: „A célzás egyébként csak egy irányban működik. Indokolatlan feltételezni, hogy az a tény, hogy Jeremiás ezt a kifejezést egy ítélettel összefüggésben használta, bármilyen ítéletre utal az 1Mózes 1,2 szövegösszefüggésében … Jeremiás itt más értelemben használja ugyanazt a kifejezést.” ²³

 

A hézagelmélet 1Mózes 1,1-2 szövegének olyan értelmezését adja, amely természetellenes és nyelvtanilag is helytelen.

 

6. 1Mózes 1,1-2 egyszerű és kézenfekvő jelentése

A hézagelmélet (vagy „restitúcióelmélet”) az Írás igen felületes értelmezésén alapszik. 1Mózes 1,1-2 egyszerű és kézenfekvő jelentése a következő: A föld kezdetben formátlan, üres és sötét volt, miután Isten nyers állapotában megteremtette. A vizek felett Isten Szelleme lebegett. Azután Isten teremtő ereje az elkövetkező hat nap alatt a világot lépésről lépésre „kialakította és élettel töltötte meg”. Ezt egy fazekassal hasonlíthatjuk össze, aki egy vázát formáz. Először vesz egy darab agyagot. Ez jó, de még formátlan. Ezután a fazekaskoronggal az agyagdarabból vázát formáz. Az agyag most már nem alaktalan. Csak azután szárítja ki, majd mázolja be és égeti ki. A váza egyik fázisban sem volt rossznak nevezhető. A mű kezdetben alaktalan és kitöltetlen volt. Amikor végül készen lett – megformázva és megtöltve –, a fazekas „nagyon jónak” minősíthette. Istennek természetesen nem lett volna hat napra szüksége, hogy megteremtse az egész világot. Nyilván azért csinálta így, hogy példát mutasson nekünk a hét beosztására (hat nap munka és egy nap pihenés).

 

²³ Chisholm, R.B., From Exegesis to Exposition: A Practical Guide to using Biblical Hebrew [Az exegézistől a kifejtésig: Gyakorlati útmutató a bibliai héber nyelv használatához], Baker Books, Grand Rapids, 41. o.

 

7. Figyelmeztetés

Elkerülendő a konfliktust a Biblia kijelentései és az új „tudományos elképzelések” között, sok őszinte keresztyén felvetette a Biblia új értelmezéseit. A hézagelmélet egyike volt ezeknek az újraértelmezéseknek. Abból a célból dolgozták ki, hogy a Bibliát összhangba hozzák azokkal a tudományos elméletekkel, amelyek a 19. század elején jelentek meg, és még ma is népszerűek. De a valóságban a hézagelmélet hatékony „bódítószernek” bizonyult, amely a keresztyénséget több mint egy évszázadra mély álomba ringatta. Amikor azok a gyerekek, akiknek az iskolában ezt a kompromisszumos elméletet tanították, egyetemre mentek, megdöbbenve és megzavarodva fedezték fel, hogy alapjában semmit sem magyaráz meg. Tehát elfogadták az egyetlen „elismert” elméletet, nevezetesen az evolúcióelméletet (amely együtt járt a több millió éves korszakokkal). E hitük következményei többnyire katasztrofálisak voltak. Azóta más nagyszabású kompromisszumok léptek a hézagelmélet helyébe, mint például a „fokozatos teremtés” vagy a „teista evolúció” elmélete.²⁴ Megkísérelvén megtartani a szó szerinti teremtéstörténetet és egyidejűleg bevezetni a hosszú korszakokat (több millió év), a következő nemzedékek „hézagteoretikusai” megteremtették a még rosszabb kompromisszumok alapjait, mindenekelőtt teremtés napjainak átértelmezése és a teista evolúció bevezetése által.

 

A hézagelmélet sokáig nem jó úton járatta a keresztyénséget.

 

Mindegy, hogy a „hézagelméletet”, a „fokozatos teremtést” vagy a „teista evolúciót” tekintjük – az eredmény mindig ugyanaz. Egyes egyházak számára talán vállalhatók ezek a tanok, de a világi tudósok megmosolyogják a képviselőiket – és joggal, mert ők jól látják az ellentmondásokat. Bármit is hisznek a keresztyének a teremtéstörténettel kapcsolatban, mindig ki fogják nevetni őket. Ezért azután választhatnak, hogy azért nevessék-e ki őket, mert hisznek a Biblia első könyvében Isten szándéka szerint, vagy azért, mert egy olyan kompromisszumban hisznek, amely aláássa Isten Igéjének tekintélyét.

 

24 Egy sajátos modern „hézagelmélet” található J. Sailhamer Genesis Unbound [A felszabadult Genezis] című könyvében (Multnomah Books, Oregon, 1996). A szerző a geológiai földtörténet állítólag több millió éves korszakait beilleszti 1Mózes 1,1-be, majd megállapítja, hogy a teremtés hat napja csak az Ígéret Földjére vonatkozik! A 29. oldalon megindokolja ezt az új szemléletet: „Ha a ’Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet’ kijelentés tényleg több milliárd évet takar, akkor a mai tudósok által leírt sok folyamat arra az időszakra esik, amelyet a héber nyelv a „kezdet” kifejezésben sűrít össze. Ebben a „kezdetben” elhelyezhető bolygónk számos geológiai folyamata, jégkorszaka és globális éghajlatváltozása. A sok biológiai korszak is helyet talál 1Mózes 1,1 „kezdetében”, beleértve azt a hosszú korszakot, amikor a dinoszauruszok uralták a földet. Amikor a hét hatodik napján Isten megteremtette az embert, a dinoszauruszok virágkora már régen véget ért, sőt ki is haltak – és mindez 1Mózes 1,1 „kezdete” alatt.” Aklasszikus hézagelmélet sok problémája erre a kísérletre is vonatkozik: sok millió évet becsempészni a Biblia sorai közé.