Ádámon kívül voltak-e más emberek?

Cserháti Mátyás

 

Bevezetés

Akik kompromisszumot kötnek a bibliai teremtéssel, vannak, akik azt a teológiai újdonságot vallják, hogy Ádámon kívül Isten más embereket is teremtett. Ezt nyílvánvalóan nem a Bibliából olvassuk ki. Ez egy Bibliától idegen gondolat, amit egyesek a Bibliába akarnak belekényszeríteni a modern evolúcióelmélet hatására.

Ez a kérdés azért fontos, mert ha Ádámon és Éván kívül más emberek voltak, az azt jelenti, hogy ők nem estek bűnbe, ami azt jelenti, hogy valahol egy tökéletes emberi rassz van, akik nem hordják Ádám bűnösségét. Továbbá ezeknek az embereknek nincs szükségük Jézusra mint Megváltóra. Ugyanis, Jézus az Út és nem egy út a kettő vagy a sok közül. Így ez az álláspont az evangéliumnak ellentmond, és tévtanítás.

Itt meg fogjuk vizsgálni, hogy a Biblia valóban mit is tanít az ember teremtéséről. Először az 1Mózes 1-11-ben megnézzük, hogy közvetlenül a teremtéstörténet mit mond róla. Utána átnézzük, hogy majd az Ó- és az Újszövetség mit mond róla. Azután pedig megnézzük, hogy a korai egyházfők és Kálvin mit nyilatkoztak erről a kérdésről. Utoljára pedig megnézzük, hogy milyen tudományos bizonyítékok szólnak Ádám és Éva kizárólagos teremtése mellett.

 

1Mózes 1-11

Az egész kérdés akörül forog, hogy hogyan értelmezzük a héber Ádám szót az 1Mózes 1:27-28-ban:

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

A héberben az ádám (אָדָם) szó jelenti az embert. Azok, akik Ádámból egy egész emberiséget akarnak kovácsolni onnan indulnak ki, hogy az ’ember’ alatt emberiséget értenek. Ez nem mást jelent, mint hogy Ádámon és Éván kívül Isten más embert is teremtett, akár egy több száz fős emberi rasszot. Ezt azért teszik sokan, mert nem tudják elhinni, hogy az egész mai emberiség genetikailag hogyan származhatott két szülőtől, amiről később majd szólok. Emellett azt a magyarázatot akarják használni annak megválaszolására, hogy Káin honnan szerezte meg a feleségét (vö. 1Mózes 5,1).

Az ugyan igaz, hogy az ádám szó alatt emberiséget is érthetünk (érdekes módon a magyarhoz hasonlóan), de ez ennek a szónak csak az egyik jelentése. A héber szavak ugyanis többjelentésűek, és olykor egy történetet írnak le. A Strong konkordancia szerint az ádám szó még a következőket is jelentheti: egyetlen ember; férfi. Jelentheti a földet is, mivel Ádám a földből vétetett (1Mózes 2,7). A vér (דָם, dam) szó is az ádámból származik. Ezek a jelentések együtt azt mondják el nekünk, hogy Isten az embert a földből alkotta, és aki az egész emberiség feje. Emellett az Ádám egy személyi név (1Móz. 3,20; 1Móz. 4,1), ami egyszerűen azt jelenti, hogy ‘ember’. A héber főnevek ilyenek voltak. Ádám feleségének, Évának a neve például azt jelenti, hogy ‘élő’; Káleb neve azt jelenti, hogy ‘kutya’.

Az 1Mózes 2-be azt olvassuk, hogy Isten megteremti az embert, és az Édenkertbe teszi őt. Ádámon kívül semmilyen más emberről semmit nem olvasunk, ezért erős csúsztatás azt állítani, hogy egyáltalán voltak. Olyat ne tételezzünk fel, amit maga a Biblia pozitív nem állít. A negatív állítás fölösleges spekulációhoz vezet.

Az 1Móz. 2,15-17-ben arról olvasunk, hogy Isten egyedül Ádámnak parancsolja, hogy ne egyen a fáról, mert ha azt megteszi, akkor aznap meghal. Ha több ember lett volna a földön Ádámon kivül, akkor Isten miért mulasztja el, hogy ezt a létfontosságú információt elmondja nekik? Mintha Isten nem törődne velük.

Nézzük tovább a második fejezetet! A 18.-20. vers így szól:

„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt. És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.”

Ez a vers világosan bizonyítja, hogy Ádám teljesen egyedül volt; rajta kívül nem volt más ember. Isten kifejezetten azt mondja, hogy nem jó, ha az ember egyedül van. A ’bad’ szó (בַד) héberül azt jelenti, hogy valami egyedül, elválasztva van, önmagában van.

Ha Ádámon kívül más emberek is voltak, miért vezeti Isten hozzá az állatokat?! De még ezek közül sem talál Ádém magához illő segítőtársat! Ezért kell Istennek megteremtenie Évát úgy, hogy Ádám oldalbordájából megalkotja, és nem úgy, hogy odavezet egy nőt a meglévő emberiségből, ha voltak.

Ádám a feleséségt Évának (חַוָּה) nevezi, mivel „ő lett anyja minden élőnek” (1Móz. 3,20). Ha előttük más emberek lettek volna, akkor Évának a neve értelmetlen lenne. Itt az ’élő’ szó embert jelent, mivel ember embert nemz.

Az 1Mózes 5:2-3-ban ezeket olvassuk:

„Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének. Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.”

Az 1Mózes 5 elmondja Ádám nemzetségtábláját, ami azt jelenti, hogy Ádám élő, létező személy volt, és nem egy eszme, fogalom, vagy absztrakció. Konkrét neve van, gyerekei vannak, és 930 évig élt. Az 1Mózes 5,4 szerint Ádám és Éva több gyereket nemzettek, és innen származott Káinnak a felesége, és nem egy másik embertől aki ott volt Ádám mellett a teremtésnél.

Azért is fontos, hogy kezdetben csak egyetlen egy férfi és egyetlen egy nő volt, mivel az első házasság köztük köttetett meg. A házasság egy férfi és egy nő között létesítendő, és nem egy férfi és több nő között, vagy több férfi és több nő között. A Biblia emiatt elítéli a többnejűséget. Ha más emberek voltak Ádámon kívül, itt könnyű képzavar lehet.

Egyes kételkedők az 1Mózes 1,28-ra mutatnak, mondván, hogy népességrobbanás történne, ha az ember a végtelenségig szaporodna. De nézzük meg ezt a verset közelebbről:

„És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

Az embernek szaporodnia és sokaspdnia kell, és be kell töltenie a földet. Isten olyan parancsot adott az embernek, amelyet két fázisban kell megtörténnie: először szaporodik, de ha kellően sokan vannak, akkor már nem kell tovább szaporodniuk, mivel már betöltötték a földet. Mint ahogyan a zsidók a Messiást várták, többet nem kell várniuk, mivel Jézus már eljött.[1]

Összességében elegendő az 1Mózes első 11 fejezetét szemügyre venni, hogy lássuk, hogy Ádám és Éva egyedül voltak és rajtuk kivül nem volt más ember. De nézzük majd mit mond erről a Biblia többi része!

 

Az Ószövetség és az Újszövetség

Az Ószövetség

Az Ószövetség több helyen említi Ádámot Mózes első könyvén kívül. Ezek az 5Mózes 32,8, az 1Krónikák 1,1, és Hóseás 6,7. Nézzük ezeket végig!

Az 5Mózes 32,8 így szól:

„Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,”

Más fordításokban az ember helyett az Adam szó szerepel, például a King James (Jakab király) verzióban. A héberben is az אָדָם (Ádám) szó szerepel, még hozzá névelő nélkül. Névelővel a héberben ez azt jelentené, hogy „az ember”, de név elő nélkül az Ádám szó személyinevet jelent. Ez a vers egyszerűen arra utal, hogy Ádám az egész emberiség atyja, és minden nép és nemzetség tőle származik, és nem részben más emberektől, akiket Ádám mellett teremtett az Isten.

Nézzük a következő verset!

„Ádám, Séth, Énós. Kénán, Mahalálél, Járed. Énókh, Methuséláh, Lámekh. Noé, Sém, Khám és Jáfet.” (1Krónikák 1,1-4)

A Krónikák könyve történelmi könyv, ezért az 1 Mózes 5-höz hasonlóan Ádámot, mint élő, létező személyként sorolja fel. Ezzel párhuzamos igeszakasz a Lukács 3,38. Ráadásul Ádám az elsőként van felsorolva, ami azt jelenti, hogy mellette nem volt más. Ha léteztek volna más amberek Ádám mellett, miért van az, hogy az ő nemzetségtábláik teljesen hiányoznak a Bibliából? Ez azt mutatja, hogy nem voltak.

A következő versünk a Hóseás 6,7:

                „De õk, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hûtlenül ellenem.”

Ez a vers az 1Mózes 3-ban történt Bűnesetre utal vissza. Efraim és Júda a Hóseás könyvében megszegték az Istennel való szövetséget Ádámhoz hasonlóan, mint ahogyan ezt minden ember teszi. Ádám volt az első szövetségszegő, mivel ő egyben az első ember is volt. Ha voltak rajta kívül más emberek a teremtésnél, akik nem Ádámhoz hasonlóan estek bűnbe, akkor megváltásra nincsen szükségük, amint erről bővebben írok a következő szakaszban.

 

Az Újszövetség

Mint ahogyan az Ószövetség név szerint említi Ádámot, ugyanezt találjuk az Újszövetségben is, az 1Tim. 2,3-ban, illetve a Lukács 3,38-ban. Az 1Tim. 2,3 így szól: „Mert Ádám teremtetett elsőnek, utána Éva.” Ennél világosabban nem lehet kifejezni azt, hogy Ádámon kívül más emberek nem voltak, mivel Ádám volt az első. A Lukács 3,38 visszafelé sorolja a nemzetségtáblákat Jézustól:

                „[Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.”

A nemzetségtáblák néprajzi adatokat tartalmaznak. Nem zsidóskodó mesék vagy hiábavaló nemzetségtáblák, hanem Isten Igéje. Ha nem látunk hasznot a nemzetségtáblákban, velünk van a baj.

Lukács azért sorolja fel Jézus felmenőit, hogy lássuk, hogy ő ugyanúgy ember, mint mi. Amiatt, mert emberért csak ember halhat meg. Ez azért lényeges, mert Jézus, mint második Ádám elbukott, bűnös emberekért hal meg. Erről szól a Róma 5,12:

„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûn és a bûn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;”

A 21. és 22. verset is olvassuk el:

„Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.”

A testi és lelki halál minden embert érinti, mivel Ádám leszármazottja. Ez azért van, mert Ádám bűne az egész világot, sőt az egész világmindenséget értintette: „Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.” (Róm. 8,20)

Ha más emberek voltak Ádámon kívül a teremtésnél, nekik Jézusra nincs szükségük, mint Megváltó, mert nem estek bűnbe. Ennek több érdekes következménye is van. Mivel nem estek bűnbe, és nem voltak halállal megbüntetve (1Mózes 3,19), eszerint kell, hogy máig is éljenek. El tudnák mesélni nekünk a világtörténelmet! Sőt, még az Özönvizet is elvileg túlélték volna. Ennek azonban ellentmond az 1Móz. 7,23, miszerint csak azok élték tól az Özönvizet, akik a bárkában voltak: az a nyolc ember, aki Noé családját alkották (1Péter 3,20; 2Péter 2,5).

Az 1Korintus 15,45-47 rávilágít az Ádám és Jézus közti szoros kapcsolatra. Mivel Jézus létező személy volt, ezért Ádám is az volt:

„Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé. De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki. Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.”

Ez a három vers a teremtéstörténetre utal vissza, miszerint Isten Ádámot a föld porából teremtette. Ő az első ember. Mivel elbukott, elvesztette az istenképűségét. Úgymond nem teljesen az az ember, amit Isten elvárt tőle. Jézus azonban a második ember, Aki teljesen betartja a törvényt, és megfelel annak az emberképnek, amit az alső ember, Ádám nem tudott betartani. Csak Jézusról olvassuk ezt, más ember nincs rajta kívül, aki tökéletes lett volna.

 

A történelmi egyház tanúbizonysága

Az a tanítás, miszerint Ádám és Éván kívül Isten más embereket is teremtett hitújítás, amit a történelmi keresztyénség sosem tanított. Egyetlen egy korai egyházfő soha nem vallotta azt a tévnézetet. Nézzünk sorra néhány nevesebb egyházi személyt, aki ezel szemben azt tanította, hogy Isten csak Ádámot és Évát teremtette kezdetben.

 

A római levél a korintusiaknak:

„Ádámtól kezdve minden nemzedék meghalt, de azok akik tökéletesek lettek Isten kegyelme által tökéletesek lettek és az istenfélők között van helyük, amikor Krisztus országa eljön közénk.”[2]

Ágoston:

„Bűne után száműzte az Úr, és bűne által az egész emberiség, amelynek ő volt a gyökere, az benne megromlott, és ezért a halál büntetése alatt állt. Minden leszármazottja, a tőle eredő asszony is, el lett télve vele együtt – a testi kívánság származéka lévén, akit az engedetlenségért megbüntettek – az eredendő bűnnel voltak beszennyezve, és ezáltal sokféle tévelygés és szenvedés révén abba a végtelen szenvedésbe voltak vonva amelyet az angyalokkal és azok megrontóival és uraival együtt szenvednek, akik őket megrontották, és az ítéletükben is résztvesznek.”[3]

Anselm of Canterbury:

„Ha ezt a szabadítást más módn ember által történt volna–akár angyal vagy ember révén–és nem egy isteni személy révén, ezt az emberi elme sokkal elfogadhatóbbnak tartaná. Mert Isten más embert is teremthetett, akinek nem volt bűne, és nem abból a bűnös masszából jött, és–amint Ádámot teremtette–nem is egy másik embertől származott; és ezen keresztül az emberen keresztül Isten munkáját elvégezte.”[4]

Kálvin:

„’Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.’ Egyúttal mégiscsak meg kell jegyeznünk, hogy az első ember Isten uralmától nemcsak amiatt szakadt el, mivel a Sátán hizelgései következtében rabul esett, hanem azért is, mert az igazságot megvetve, a hazugsághoz hajlott.”[5]

 

Hogyan származhat minden ember két szülőtől?

Az emberek genomjában 10 millió pozícióban betűeltérések vannak. Emlékezzünk arra, hogy az A, C, G és T a DNS négy betűje. Például az egyik helyen valakiben A betű van, a másik emberben ugyanezen a helyen van egy C betű. Ezek a betűváltozatok többféle génváltozatot (allélt) is hozhatnak létre. Azt találták, hogy minden népcsoportban megtalálható ez a 10 millió betűváltozatosság, tehát nem az van, hogy például a kínaiakban létezik olyan betűváltozat, valamelyik helyen ami más népcsoportokban nincs. Vagyis, olyasmi nem létezik, hogy nekik a 11. kromoszómának a 2.543.788. helyen csak T betű van, míg mindenki másban más betű van; ez a T betű minden más embercsoportban is megtalálható. Az, hogy az egész emberiségben közös ez a 10 millió pozicionális variáció amellett szól, hogy egy közös ősből szármatunk, vagyis Ádámtól.[6] Ráadásul a legeslegtöbb génünk úgymond biallélikus. Ez azt jelenti, hogy csak két gyakoribb változata (allélja) van. Ez a két gyakoribb változat pedig Ádám genomjában lehettek a teremtésnél. Más génváltozatok ugyan keletkezhettek Ádám után azáltal, hogy egyes betűk megváltoznak, de ezek jóval kisebb gyakorisággal vannak jelen az emberek genomjában.

Még az ELTE TTK molekuláris genetika szakirányon azt tanította nekünk Orosz László professzor, hogy az emberiség genetikai múltjában történt egy nagy beszűkülés. Ez egy világméretű történelmi eseményhez köthető, amikor az emberiség nagy része kihalt. Ezt kreacionistákként az Özönvízhez tudjuk kötni. Ezt az a tény is támasztja alá, hogy világszerte csak három mitokondriális fővonal létezik. Tudni kell, hogy a mitokondriumnak nevezett energiatermelő sejtszervecske csak anyai ágon adódik tovább az esetek 99%-ában. Ez a három mitokondriális változat pedig Noé három fiának a feleségétől származhatott![7]

 

Összegzés

Az az állítás, hogy Ádámon és Éván kívül más emberek voltak nem a Bibliából származik, hanem attól idegen forrásból jön. Kezdetben Isten csak két embert, Ádámot és Évát teremtette, akik az első házaspár is voltak egyben. Csak ők estek bűnbe, és tőlük származik az egész emberiség. Ha más emberek lettek volna rajtuk kívül, akkor nem estek volna bűnbe, és akkor nem lenne szükségük Jézusra, mint Megváltóra. Ez nyílvánvalóan eretnekség és az Evangélium torzítása. A történelmi keresztyénség soha nem mondta, hogy más emberek voltak Ádám mellett, hanem azt, hogy Ádám és Éva az első emberek voltak. Genetikai bizonyítékok is szólnak emellett, hogy Ádám és Éva az első szüleink voltak. Ezért nem kell kétségbevonni a Biblia állításait, és kompromisszumos álláspontot felvenni, hanem bátran lehet hinni Isten Szavában!

 

Referenciák

 

[1] Sarfati, J.D., The Genesis Account, Creation Book Publishers, Powder Springs, Georgia, USA, 2015, 262. o.

[2] Lightfoot, J.B., and Harmer, J.R. (ford.), Holmes, M.W. (szerk.), The Apostolic Fathers, Baker Book House, Grand Rapids, MI, USA, 1989, 56. O.

[3] Ágoston, Enchiridion, 26. fej.

[4] Anselm of Canterbury, Cur Deus Homo, 5. fej.

[5] Kávin János, A keresztyén vallás rendszere, 1559-es változat, Református főiskolai könyvnyomda, Pápa, 1909, 2. könyv, 1. fej., 4. par.

[6] Robert Carter, The Non-Mythical Adam and Eve!, creation.com/historical-adam-biologos

[7] Robert Carter, Adam, Eve and Noah vs Modern Genetics, creation.com/noah-and-genetics