Létezik a tudománynak és a Szentírásnak református megközelítése?

 

 

Keith Mathison: A tudomány és a Szentírás református megközelítése

Ligonier Ministries, Sanford, FL, 2013

 

 

Írta: Ian Hodge

Forrás: https://creation.com/images/pdfs/tj/j28_3/j28_3_42-44.pdf

Fordította: Konkoly Dávid

 

 

 

Egyes könyvek jók. Mások rosszak. Megint mások kiábrándítóak. Ebbe az utóbbi kategóriába tennék egy új könyvet, Keith Mathison A Reformed Approach to Science and Scripture (A tudomány és a Szentírás református megközelítése).1

 

 

            Dr. R.C. Sproul Dust to Glory (Portól a dicsőségig) című DVD-előadásai (összesen 57 tanítás) a Bibliának különleges és fontos tanulmányai, amely minden egyes fejezetből kiemel bizonyos szóban forgó kérdéseket. A Consequence of Ideas (Az eszmék következményei) című előadásokban (és az azonos nevű könyvben) Sproul a Nyugati gondolkodás széles spektrumát tárja fel Thalésztől modern korunkig. Ez egy nehéz és bonyolult terület, azonban Sproul ezt falatnyi méretű darabokra osztja fel annak érdekében, hogy nagyon tisztán és világosan ki tudja domborítani érveit. Habár a hatóköre korlátozott, ez a Nyugati gondolkodásnak egy nagyon fontos összegzése, amely segít megmagyarázni világunkat.

            Sproul kísérlete az apologetikával hangsúlyossá válik a Kozmológiai Érv The Myth of Chance in Modern Science and Cosmology (A véletlen mítosza a modern tudományban és kozmológiában) című könyvében történő bemutatásával. Ezt a Kozmológiai Érv használata szempontjából egy nagyszerű szemléltetőnek és magyarázatnak találom.2

            Tehát jelen könyvet R.C. Sproul munkájának lelkes híveként vonom kritika alá. Ezért találom Mathison könyvét némiképp „jellegtelennek”.

            Ebben Mathison bemutatja R.C. Sproul a tudománnyal és a Szentírással kapcsolatos nézeteit, és különösen a föld korát. A könyv megírása egy, a föld korára vonatkozó kérdésből fakad, amelyet a 2012-es Ligonier konferencián tettek fel, és Sproul erre a kérdésre válaszolt. Nyilvánvalóan Mathison vagy valaki más a Ligioner Ministriesből úgy érezte, hogy Sproul véleménye védelemre szorul.

            Sproul rövid válasza a föld korára vonatkozó kérdésre az, hogy: „Nem tudom”.

            Ez a témája ennek a szabadon elérhető e-booknak, ami nem túl hosszú. Nem meglepő, hogy rövid. Mégis hány szót tudnál leírni arról, hogy „Nem tudom”?

            Mathison lelkesen festi le Sproult úgy, mint aki a református tradícióhoz tartozik. Így mutatja be a könyvet:

            „Dr. Sproul jellegzetes református megközelítése az univerzum korának kérdéséhez, egy olyan megközelítés, mely a református teológusok gondolkodásán alapul Kálvin Jánostól B.B. Warfieldig.”

            Úgy tűnik, hogy ez azt jelenti, hogy a „jellegzetes református megközelítés” az, amely azt mondja: „Nem tudom”. Amikor az után kutatsz, hogy felfedezd, volt-e, [illetve] melyik volt az uralkodó nézet a református hagyomány szerint, amire jutsz az egy lista azokról, akik egyetértenek a fiatal földben, és egy másik lista azokról, akik ezzel nem értenek egyet. A református színtér már nem egységes ebben a témában, bár ahogy Sproul elismeri, a Westminsteri Hitvallás támogatja a hatnapos teremtést. Azonban itt ellentétes vélemények tradíciójáról van szó. Tehát nem meglepő, hogy Sproul úgy zárja le a témát: „Nem tudom”. Talán a vélemények különbözősége zavarhatta meg.

 

Az Isten Szaván állni

 

            Meglepő egy ehhez hasonló zavar, mivel a Truths We Confess (Általunk vallott igazságok) című könyvében Sproul azt írta: „Tanítói pályafutásom jó része alatt az irodalmi keretelméletet egy lehetőségként fogtam fel. De mostanra megváltozott a véleményem. Most már a szó szerinti hatnapos teremtéshez ragaszkodom. … A Teremtés könyve azt mondja, hogy Isten az univerzumot és mindent, ami benne van, hat darab huszonnégy órás időperiódus alatt teremtette. A református hermeneutika szerint az első lehetőség az, ha a szöveg elsődleges jelentését követjük. Számos hermeneutikai akrobata-mutatványra van szükség ahhoz, hogy megkerüljük a Teremtés könyve 1-2. fejezet szövegének egyszerű jelentését.”3

Mégis úgy tűnik, hogy Sproul végső soron nem tudja eldönteni, kinél van az igazság: a tudósoknál vagy a teológusoknál. Helyesen állapítja meg, hogy az emberek gyakran hibákat követnek el, azonban Isten Szava egyedül tévedhetetlen. Azonban ahogy az emberek gyakran helytelenül értelmezik Isten írott kinyilatkoztatását, ugyanígy félremagyarázhatják Istennek önmagáról a természetben való kijelentését is. Ahol nem értünk egyet, az a természetbeni kinyilatkoztatás interpretációja a föld korára vonatkozóan.

            Igaz természetesen, hogy vannak egymással szembenálló vélemények a tudósok és a teológusok között. Amikor ez történik, valaki biztosan téved, állítja Sproul. Tévedhetnek mind a ketten, de kettejüknek egyszerre nem lehet igaza. Tehát Sproul helyesen következtet úgy, hogy ha a Szentírás megfelelően van értelmezve, akkor minden tudományos megfigyelés, amely ellentmond az Írásnak, szükségszerűen téves.

A kulcskérdést Mathison szerint, Sproult ismételve, az alábbi példa tartalmazza: „Bármely tudományos elmélet, amely tagadja a halálból való feltámadás lehetőségét, ezért szükségképpen hamis.” A Biblia nem tűr ellentmondást. Valójában Sproul meggyőz minket:

            „… ha valami felmutatható, amit a Biblia határozottan, kérdés nélkül tanít, és valaki előáll egy olyan elmélettel, amiről azt gondolja, hogy a természetes kinyilatkoztatáson alapul, de ellentmond az Isten Szavának, akkor százból száz alkalommal az Isten Szava mellé állok.”

            Eddig rendben is van. Sproul meg van győződve arról, hogy a teremtés mindössze hat, szó szerint 24 órás nap alatt zajlott le. Tehát minden elmélet, amely tagadja a szó szerinti hatnapos teremtést, szükségszerűen hamis.

            Hatalmas hiba lenne ezért azt a következtetést levonni, hogy Sproul azt mondja, hogy a „természetes” kinyilatkoztatás elsőbbséget élvez a Biblia felett. Hangsúlyozza a kinyilatkoztatás két formáját. Amit azonban Sproul nem hajlandó elfogadni, azok a természetes kinyilatkoztatás azon interpretációi, amelyek konfliktust teremtenek a Szentírás kinyilatkoztatásának helyes értelmezésével. Azonban nem vagyok benne biztos, hogy Sproul teljesen tisztában van azzal az állásponttal, ami mellett érvel.

            Tegyük mérlegre: ott van a Biblia az egyik oldalon és a természet a másikon. A természetnek egy értelmezése összeütközésbe kerül a Biblia egy értelmezésével. A két „kinyilatkoztatás” közül melyiket javasolja Sproul annak érdekében, hogy meghatározzuk a két egymásnak feszülő nézet helyességét? Sproul túl jó teológus ahhoz, hogy ne tegye a Szentírást az igazság elsődleges forrásává. És ez az, ami arra következtetésre vezeti, hogy százból százszor a Biblia mellett állna ki. Ráadásul ez őt teljes egyetértésre készteti ebben a kérdésben a kreacionista mozgalommal, mivel a kreacionista mozgalom határozottan azon az elképzelésen alapszik, hogy a Biblia értelmezi a tudományt.

            Ez az olvasót egy érdekes kérdés elé állítja: a tudomány képes valaha is olyan világértelmezéssel előállni, amely helyteleníti a Bibliát? És ez kérdés közvetlenül szembeállít minket a sola scriptura teljes fogalmával – a Szentírás egyedül. A kereszténységen belül egy régóta tartott elv, hogy a Biblia magyarázza a Bibliát.4 Az is egy régóta tartott elv, hogy amíg a természet sok igazságot tanít nekünk, az egyetlen módja annak, hogy tudjuk, hogy a természet igazságai valóban helyesek, az magának a Szentírásnak a megerősítése által történik. Vagy másként fogalmazva, tudjuk, hogy a tudomány téved, amikor konfliktusba kerül a Szentírás helyes értelmezésével. Más szavakkal, a Biblia az, amely alátámasztja a tudományt és nem fordítva. A tudomány Biblia nélkül nem tudja meghatározni mi helyes és mi hamis a Bibliával kapcsolatban; azonban a Biblia tudomány nélkül képes megmondani, mi helytelen a tudományban.

            Amit Sproul nem tud sajnos megmondani nekünk az az, hogy a Biblia mit mondhat a föld koráról. Ez a kérdés szemmel láthatóan legyőzte őt. Azonban ha a teremtés 6 szó szerint 24 órás időtartamig zajlott, akkor adja magát a kérdés, hol jelenik meg az a rengeteg év, amely egy öreg földet eredményez? A hat nap után? A hat nap előtt? A hat nap közben? Valahova bele kell őket tenni, ha egy öreg föld mellett akarunk érvelni.

Sproul azt mondja:

            „Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, mennyi idős a föld, azt mondom nekik: „Nem tudom”. Elmondom, hogy miért nem. Először is, a Biblia nem adja meg a teremtés dátumát. Célzásokat tesz, amelyek arra utalhatnak, hogy a föld fiatal. Ugyanakkor hallunk táguló univerzumról, csillagászati időkről és más tényezőkről, melyek az egyházon kívülről érkeznek és elgondolkoztatnak engem. … Hosszú út vezet odáig, hogy azt mondjam, nem tudom hány éves a föld.”

Azonban észrevettük, hogy Sproul hogyan mosott össze két különböző dolgot? Elsőként hivatkozik a Szentírásra, és boldogan elfogadja azt, ha mást nem is, hogy tartalmaz olyan utalásokat, melyek „jelezni hivatottak” a fiatal földet. Aztán ugrik arra a lehetőségre, hogy a tudomány és „más tényezők, melyek az egyházon kívülről érkeznek”, hogyan gondolkoztatják el. Mi felett tűnődik ő főképpen? Hogy hogyan magyarázzuk a Bibliát?

            Azonban Sproulnak ebben a néhány szavaiban a kulcskérdés benne van. És az a következő:

egyedül a Bibliából kiindulva senki nem jut egy idős földhöz.

Egyedül a Bibliából kiindulva mindig egy fiatal földhöz jutunk. És ez csak akkor van, amikor „külső erők” olyan hatást gyakorolnak a Szentírásra, hogy az ember behódol és kijelenti: „Nem tudom innentől kezdve, hogy a Biblia mit üzen”.

            A problémának több vonatkozása van, mint az, hogy hova helyezzük a millió éveket.

A millió évek elképzelés, Darwint megelőzően abból a nézetből fakadt, hogy a fosszilis lerakódás lassan alakult ki, amely filozófia az Özönvíz nyílt tagadásán alapult.

A fosszíliák azonban nem csak a halált mutatják, hanem az erőszakot, a szenvedést és a betegséget (pl. a rákos daganatokat) is. Tehát ha a fosszíliák az állítólagos millió évek alatt formálódtak, ezeknek a dolgoknak meg kellett előzniük Ádám bűnét és az ennek következményeként fellépő átkot a teremtett világra. Azonban a bibliai beszámoló azt is félreérthetetlenül mutatja, hogy a halál és a szenvedés a bűn következtében jött be. Igen, még a nem-emberi „élő teremtmények” (nephesh chayyah) vagy a lélekkel rendelkező életformák halála és szenvedése is. A fosszilis leletanyag bemutatja az emberi halált, az olyan bűnös eszközöket is, mint a kannibalizmus. Ez némi belátást ad arra nézve, hogy Isten milyen komolyan tekint a bűnre. Ekképpen amikor Izrael azt a parancsot kapta, hogy irtsa ki a körülötte lévő gonosz nemzeteket, a rendelet némely esetben tartalmazta állatok elpusztítását is.

            Az ember, Isten elleni lázadásában, ritkán hajlandó beismerni, hogy a bűn ugyanannyira rossz, mint ahogy Isten kijelenti. Istennek a teremtésre vonatkozó kinyilatkoztatásába, hogy „nagyon jó”, beletartozott az a gondolat, hogy a halál, a fájdalom és a betegség szintén „jó”? A Szentírás más helyein nem, ahol a halál ellenségként van bemutatva (I. Korintus 15:26), egy betolakodó a valamikori tökéletes világba. És most az „egész teremtett világ nyög” várva az utolsó napot, amikor minden helyre lesz állítva, és az utolsó ellenség, a halál nem lesz többé.5 Ez az eljövendő romolhatatlan állam (Jelenések 21:4) világosan összefügg a Teremtéskori Átok eltűnésével (Jelenések 22:3). Amikor állatok jelennek meg a jövőbeli helyreállítással összefüggésben, akkor ez az eredeti Édeni harmóniára utal, nem az állatvilágban zajló erőszakra és vérengzésre.

            Sproul, aki egy református teológus, teljesen tisztában van mindezzel. Azonban úgy tűnik, beleragadt a tudomány kontra teológia vita metszéspontjába, amely a reneszánsz időszakában került előtérbe.

 

            A tudományos „forradalom”

 

            Francis Bacon (1561-1626) ideje óta a Biblia és a tudomány közötti kapcsolat kérdéseket vet fel. A Biblia egy kézikönyv a tudományról? Ha nem, ez azt jelenti, hogy a tudósok figyelmen kívül hagyhatják a Biblia leírását, miközben kijelentéseket tesznek az univerzumról? Bacon eléggé makacs volt azzal kapcsolatban, hogy bármely próbálkozás, amely a „tudományt” a görög filozófiára vagy a Bibliára alapozza, felesleges tevékenység. Ez egy helytelen megközelítés, amikor a Bibliáról van szó. Ez a nézet vezette Wieland-ot és Sarfatit, hogy az alábbi megfigyelést tegyék:

            „Ez a makacs és hamis előfeltevés, hogy a Biblia nem taníthat nekünk semmit a természet működésével kapcsolatban, ez az a káros alap, amely befolyást gyakorolt a legnagyobb tudós elmék némelyikére Bacontól kezdődően.”6

                        Bacon idejétől kezdve a „vallás” és a „tudomány” közötti viták időről időre megjelentek, a legjelentősebb a Darwini evolúció és a „természetes szelekció” mint a komplex univerzum „teremtője”. Mathison utalás tesz a Kopernikuszi problémára, amely egy másik példája az egyház és a tudomány közötti vitának, habár Mathison nem úgy tűnik, mintha tisztában lenne Kopernikusznak az Általános Relativitás folytán kialakult bírálatával.7

 

Ma már szinte mindenhol Bacon nézete uralkodik mind a tudományban, mint az egyházban.

 

            A tudomány meg tudja-e állapítani a föld korát? Ez azon tudományos törekvési hatókörön belül van, amely igyekszik megmagyarázni az univerzum eredetét, az leszámítva, hogy az univerzum kora egyértelműen ismeretlen marad? Ha a tudomány nem tudja ezt leírni, akkor a Biblia ezt megteszi? Ha a Biblia nem ad magyarázatot, akkor egyáltalán semmilyen válaszunk nincs, és akkor Sproul helyes jár el, amikor azt mondja: „Nem tudom”. Azonban nem olvashatod a Bibliát, ahogy Sproul teszi, anélkül, hogy egyetérts ezzel az állítással: „Tartalmaz olyan utalásokat, melyek sok esetben „jelezni hivatottak” a fiatal földet.” Hosszú időn keresztül az volt sok keresztény és zsidó látása, hogy a Bibliában található kronológiai sorok megbízhatóan használhatók a föld korának meghatározására.8 Miközben az igazságot nem a többség szavazata határozza meg, a következtetést nehéz elkerülni: a Biblia nem csak a teremtés időtartamát adja meg, hanem olyan információkat közöl, amely segít nekünk meghatározni, mikor történt a teremtés. Nem tudhatjuk a pontos napot vagy órát, de tudjuk, hogy évezredeken és nem évmilliárdokon belül van.

 

Sproul, aki filozófus és teológus, nem lehet tudatlan Bacon-nel és a tudományon belül növekvő szekularizmussal kapcsolatban. A tudomány támaszt bizonyítható értelmező követelményeket a Bibliára vonatkozóan? Nem, ha ragaszkodunk a sola scriptura elvéhez. Így átfogalmazhatjuk Sproult és azt mondhatjuk: „Számos hermeneutikai akrobata-mutatványra van szükség ahhoz, hogy megkerüljük a kronológiai sorok szövegének egyszerű jelentését.”

            Mathisonnak Sproulra irányuló védelme egy merész próbálkozás. És a tudománynak egy sikeres református nézete egy jelentős fejlemény lenne. Abraham Kuyper a Princeton Egyetemen folytatott 1898-as Stones Lecture-eiben (előadások) a tudománynak egy kálvinista nézete mellett érvelt, amely erős kapcsolatot mutatott a tudomány és a teológia között.9 Sajnos azonban nincs a tudománynak református nézete többé úgy, mint ahogy van a zeneelméletnek. A mai református hagyományt, sok más egyházi tradícióval együtt, homályosság övezi ebben a kérdésben és kudarc annak elfogadásában, egyszer s mindenkorra a Református Hitvallás megújításán keresztül, amit a Biblia valójában tanít a föld korával kapcsolatban.

            Sproul azonban teljesen világossá tette, hogy a Teremtés leírásának református nézete hat darab 24-órás periódushoz van kötve. A föld korára vonatkozó református nézetet tehát revideálni kell, hogy összhangba kerüljön ezzel, annak érdekében, hogy a fiatal föld azonos jelentőséget kapjon a református dogmatikában.

 

            Idáig azonban egy dolog nyilvánvaló. Amikor a tudományt kint hagyjuk a bejáratnál, a tárgyalótermen belül a fiatal földdel kapcsolatban egyhangú döntés van, nem egy „Nem tudom”. Mathison azon felvetése, hogy a „kárt” az okozza, aki azt állítja, hogy tudja a választ bármely irányból, ez nem egy meggyőző érv, amikor a Biblia igazságairól van szó.

            Végül egy kérdés maradt hátra: Mit mond a Szentírás? Sproul már megadta a választ. Amikor a teológia újra megtalálja megfelelő helyét a tudományos területeken, a föld kora teljesen világossá válik.

 

Szerkesztői megjegyzés:

Később Sproul nyilvánosan a hat napos teremtés mellett döntött.

 

 

Hivatkozások:

 

1. Elérhető ingyenes e-book formájában a ligioner.org oldalról.
2. I. Hodge: A kozmológiai érvnek szüksége van az okozatiság törvényére, J. Creation 28(1):18–21.o., 2014.
3. R.C. Sproul: Truths We Confess (Az általunk vallott igazságok), 1. kötet: A Szentháromság Istene, Presbiteriánus és Református, Phillipsburg, NJ, 127–128.o., 2006.
4. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a Szentírás összhangban van saját magával. Lásd: K.A. Mathison: A Sola Scriptura formája, Canon Press, Moscow, ID, 2001.
5. J.Sarfati: A bukás- egy kozmikus katasztrófa, J. Creation 19(3):60–64.o., 2005; creation.com/cosmic.
6. C. Wieland és J. Sarfati: Kultúrák háborúja: Bacon vs. Ham, Creation 25(1):46–48.o., 2002.
7. T. Kuhn: A Kopernikuszi fordulat, MJF Books, New York [1957] 1985; F. Hoyle, Nicolaus Copernicus, Harper és Row, New York, 1973.
8. D. Batten: Melyik a mai tévút? Az öregföldbe vagy a fiatalföldbe való hit? Creation 24(1): 24–27.o., 2001; creation.com/old-young.
9. A. Kuyper: Előadások a kálvinizmusról, 4. fejezet, Calvinism and Science, www.tinyurl.com/l49f59r.