Volt-e állati halál a Bűneset előtt?

Válasz Nagy Gergelynek

Írta: Cserháti Mátyás

Ebben az írásban reagálni szeretnék Nagy Gergely református lelkész „Az [állati] halál, mint Isten „jó” teremtésének része” című írására. Írásom megfogalmazásához segítettek Kovács Alpár gondolatai.

„Általában a fiatal földet képviselők álláspontja áll szemben egyrészt a tudományos, másrészt a konkordista, az irodalmi keretelméletet, a rés-elméletet és egyéb megközelítést valló teológusokkal szemben.”

A fiatal földet képviselő keresztyéneket nem lehet a tudománnyal szembeállítani, több okból. A fiatal földet képviselő kreacionisták nem a tudományt vetik el, hanem egyes elméleteket, pl. az evolúciót. Azt el lehet nézni Nagy Gergelynek, hogy mint teológus nem ismeri közelebbről a tudománytörténetet, de a közműveltséghez azonban hozzátartozik, hogy tudni kell, hogy nem Darwinnal kezdődött a tudomány művelése. Darwin előtt rengeteg keresztyén tudós volt, mint Newton, Boyle, vagy Pasteur, akik komolyan vették a Bibliát, és akik az evolúcióban nem hittek. Nagy Gergelynek elmondtam a közös vitánkon, hogy több 1000 kreacionista tudós van, aki a fiatal földben hisz, és akik az evolúciót elvetik. A CMI magazinjában rendszerint vannak interjúk PhD-val rendelkező tudósokkal, akik kreacionisták. A vitánk során bemutattam neki röviden a baraminológia tudományát, ami pont a Genezis 1-ből kiindulva vizsgálja a teremtett fajtákat. Emellett világi tudományos folyóiratban megjelent egy munkám, amely baraminológiai algoritmust mutat be.

Az egységes literális kreacionista nézettel szemben Nagy Gergely felsorol több, kompromisszumot kötő nézetet. A Szentlélek a teljes igazságra elvezet (Jn. 16:13), azonban a tévelygésnek több száz arca van. Az emberi bűn miatt van többféle nézet, ami a nem literális nézeteket érinti. A bibliai természetfölötti teremtés teljesen szembenáll a világegyetem önfejlődésének a gondolatával szemben. Ha az előzőt elvetve mégis valahogyan Istent akarjuk képbehozni, ezt nem lehet tudományosnak elmondani.

Elszomorító, hogy református lelkész elfogadja, hogy csak egy materialista filozófiára épülő elmélet, az evolúció számíthat csak tudományosnak. Csak azért, mert a világ természetfölötti eredetű, nem azt jelenti, hogy azt nem lehet tudományosan megvizsgálni. Egy dolog Istennek megteremteni valamit, de más dolog a kész alkotását megvizsgálni a teremtés után. Ha valaki azt mondja, hogy a kreacionizmus tudománytalan, az a tudományos vizsgálódást magát veti el.

Nagy Gergely mondja, hogy ő az Evangelical Theological Society (az Evangelikál Teológiai Társaság) tagja, de csak azért mert valamilyen csoport tagja, attól nem biztos, hogy a teremtésről szóló nézetei konzervatívak, illetve helytállóak. Ellentétben, itt bemutatom, hogy liberális alapokon áll az ő nézete. Azt is elmondhatja, hogy a Sola Scriptura elvet elfogadja, de a konkordista nézőpont pont a Sola Scriptura elvvel szembenáll. A Sola Scriptura azt mondja ki, hogy az egész Szentírás, és nem a róla alkotott véleményünk az egyetlen legfelsőbb mérce minden kérdésben, tehát természettudományos kérdésekben is. A konkordizmus ezzel szemben két egyenrangú tekintélyt fogad el, és azok között próbál harmóniát teremteni. A Biblia azért áll a tudomány fölött, mert a tudományt véges tudású emberek művelik. Nekünk kell a tudásra szert tennünk. Isten, Aki mindentudó, nem szorul arra, hogy valamit Ő megismerjen. A Biblia pont emiatt kijelentés. Tedd fel magadnak a kérdést: te kinek hiszel, több ezer hitetlen tudósnak, vagy az Élő Úrnak?

„Látta Isten, hogy ez jó”

„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.” (1Móz. 1,31)

Nagy Gergelynek igaza van abban, hogy a ’jó’ szó héber jelentésébe az is beletartozik, hogy valamire alkalmas. De a héber szavak több jelentéssel is rendelkezhetnek. A „tov” szó azt is jelentheti, hogy jó, jó a látásra, jó az ízlésre. Pont az 1Mózes 3,6 azt írja: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért”. Többször kérdeztem Nagy Gergelyt, hogy szerinte a testi halál, a rák, a koronavírus, a szenvedés jó dolog-e? Nemigen kaptam egyértelmű választ. Nagy Gergely tovább így érvel:

„A ’jó’ mibenlétét azonban úgy is kutathatjuk, hogy rákérdezünk arra, Isten számára mit jelent a nem jó. A Genezis 2:18-ban azt olvassuk, hogy ’nem jó az embernek egyedül lenni’. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ember egyedülléte azt jelenti, hogy a rendezett rendszer működése nem tökéletes.”

Vitánk során erre én a 3Móz. 10,3-t hoztam fel, ami így szól: „És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” Ha Nagy Gergely szerint a Bűneset előtt volt valami, ami nem volt jó, akkor hasonló logikával volt egy olyan idő amikor Isten nem volt szent. De tudjuk, hogy ez utóbbi állítás hamis. De akkor hamis az az állítás, hogy volt kifejezetten nem jó dolog, amit Isten teremtett. Nagy Gergely lehet, hogy nem gondolta végig ezt a gondolatát, ugyanis ha Isten olyasvalamit teremtett, ami nem jó, akkor teremtett rosszat is, vagyis Isten szörnyeteg.

Amikor azonban Isten befejezi a teremtő munkáját a hatodik napon, megszenteli és megáldja mindazt, amit megteremtett (1Móz. 2,3), és „igen jónak” minősiti. Ebbe belefoglaltatik az is, hogy az ember még egyedül van.

Genezis 1,29-30 és Genezis 9,1-4

„És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket [adom] eledelűl. És úgy lőn.” (1Móz. 1,29-30)

„Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelül; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.” (1Móz. 9,1-4)

Nagy Gergely azt írja:

„Pusztán egy pozitív állítást tesz, nincs benne kizárás, nem mondja Isten azt, hogy kizárólag növényeket ehetnek és nem tiltja azt, hogy állati húst fogyasszanak. Meredith G. Kline szerint Isten itt nem az emberi étkezési szokásokat határozta meg, hanem előkészítette a színpadot a jó és a rossz tudásának fájához és az ahhoz kapcsolódó tiltáshoz”.

Nagy Gergely itt alapvető logikai hibát követ el: csak azért, mert a Biblia hallgat valamiről, nem lehet ott akármit feltételezni. Ha fel lehet tételezni, hogy az ember és az állatok húst ettek, azt is fel lehet tételezni, hogy köveket is ettek. A hallgatásból való érvelés rossz érv, nagyon spekulatív. Nagy Gergely maga mondta ki a vitánkon, hogy amiről a Biblia hallgat, oda ne menjünk. Nagy Gergely azonban itt azt tételezi fel, bizonyíték nélkül hogy Isten az állatoknak növényeket és még más állatokat adott eledelül.

Sok húsevő állat képes növényeket enni. Egy bizonyos cápafaj (Sphyrna tiburo) például 62%-ban tengeri hínárt eszik. Egy denevérfaj például gyümölcsöket eszik, noha éles fogai vannak. Összesen három denevérfaj vért szív. A CMI magazinjában bemutattak egy olyan oroszlánt, amely nem evett húst. Meredith Kline egyszerűen téved, mivel az 1Móz. 1,30 szerint Isten a növényeket eledelül adja az állatoknak.

Innentől kezdve a kreacionisták állíthatják, hogy az élővilágban történt változás, erről szól az 1Móz. 1,16-19:

„Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”

Ebben a négy verseben sok információ van, ami alaposan megcáfolja Nagy Gergely állításait: megjelenik a fájdalom az emberi életben. A föld átkozott lesz, tehát valamilyen elromláson átesik. Ez a változás egyes növényeket érint, amelyek azóta tövist és bogácskórót terem az embernek. Es utoljára ott van a testi halál, mivel Ádám porból lett teremtve, de mivel megszegte Isten parancsolatát, ismét porrá lesz, tehát testileg meghal. Ez megcáfolja Nagy Gergely záró gondolatát, miszerint

„Úgy gondolom tehát, hogy a Biblia alapján nem valószínű álláspont az, hogy a bűneset előtt Isten teremtett világa „tökéletes” lett volna, mint ami minden haláltól mentes, illetve megalapozottan gondolhatjuk azt, hogy az állati halál Isten eredetileg is teremtett világának a része, nem valami olyan folyamat, mely Ádám és Éva bűnével került volna be a világba.”

Az 1Móz. 9,3-ban Isten pusztán megengedi az embernek, hogy attól kezdve húst egyen. Pont Nagy Gergely mondja, hogy az új teremtés, a mennyország nem lesz egy az egyben azonos az eredeti teremtéssel. Miért adna Isten pont ugyanazt a parancsot Ádámnak és Noének, hogy növényeket és húst ehessenek? Noé bűnbeesett világban élt, ő azért ehet húst. Az 1Móz. 9,2-ben azt olvassuk, hogy Isten az embertől való félelmet elhelyezi az állatokba, mivel ezzel tudják, hogy az ember őket megeheti.

Nagy Gergely továbbá azt írja, hogy a 104. Zsoltár 21. verse szerint „az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt.” Az előzőekben kifejtett gondolatmenet szerint azonban tudhatjuk, hogy ma az oroszlánok azért esznek húst, mert a Bűneset után vagyunk, nem az Édenkertben.

Nagy Gergely hivatkozik az 1Móz. 4,4-re, amelyben Ábel állat áldozatot mutat be az Úrnak, de a bibliai szöveg nem mondja, hogy Ábel evett is volna belőle. Az, hogy a zsidók ettek is az áldozatból az csak később jött, a leviticusi törvényekkel.

Több vers elvileg hivatkozik arra, hogy a héberben az ember általi uralkodás az állatokon mind kizárólag erőszakos uralmat jelent. Erre utal a radu héber szó. De itt ismét azt kell tudni, hogy a héber szavak kontextustól függenek, tehát a Nagy Gergely által felvetett verseket egyenként meg kell vizsgálni. Ezek: 4Móz. 32,22, 2Krón. 28,10, Eszter 7, Mikeás 7,19, Ézs. 41,2, Bir. 14,9, 3Móz. 25, 43.

A Mikeás 7,19 így szól:

„Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!”

Itt pont arról van szó, hogy Istennek egy kegyelmes cselekedete az, hogy a bűneinket eltapossa. A bűn, amely egy rossz dolog. Ha következetes Nagy Gergely logikája, akkor Isten mintha azt parancsolná Ádámnak, hogy tapossa el rögtön azt a jó teremtést, amit éppen alkotott. Ennek semmilyen értelme nincsen.

Az állati halál azért is szörnyűséges dolog, mivel Isten az állatokat azért adta az embernek, hogy őt szolgálják. Ha egy állat elpusztul, ez rossz dolog. Mindenkinek ellenszenves dolog az állatkínzás. Ez világos dolog. Több bibliai igevers arról szól, hogy az állatokat gondozni kell, és kedvesen kell velük bánni. A Példabeszédek 12,9 például így szól: „Az igaz az ő barmának érzését ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.”

További versek amelyek erről szólnak: Péld. 12,23, Jakab 3,7, 1Móz. 6,19-20, Ézs. 32,20, 5Móz. 22,6-7, Zsolt. 147,9, 2Sám. 12,3-4, János 21,15-1, 2Sám. 12,1-31.

Ézsaiás 11:6-9 és 65:25

„És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, [és] együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.” (Ézsaiás 11,6-9)

„A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.” (Ézsaiás 65,25)

Nagy Gergely így érvel:

„Két probléma is fennáll ezzel a nézettel kapcsolatban. Először is hiba lenne feltételezni, hogy az Új Teremtés állapota ugyanolyan lesz majd, mint az első teremtésé a bűneset előtt. A Genezis ’nagyon jó’ teremtése számos olyan elemet tartalmaz, melyre az ókori ember ’kaotikusként’ és ’rosszként’ tekintett: (tenger, sötétség, kígyó stb.) ezeket mind tartalmazta a ’nagyon jó’ teremtés. A Jelenések 21-22, Új Teremtésről szóló leírásában azonban már nem létezik a sötétség és a tenger. Továbbá az ’igen jó’ teremtésben, a bűneset előtt ott van a kígyó, a gonosz, a Sátán, ez viszont szintén hiányozni fog, csakúgy, mint a jó és a rossz tudásának fája.”

Az lehet, hogy az új teremtés nem lesz egy az egyben ugyanaz, mint a Bűneset előtt. De amint korábban mutattam, történt is biológiai változás a világban a Bűnesetnél: az ember fizikailag meghal, lesz fájdalom, és az állatok is fájdalmat okoznak, és egymást kezdik megenni.

A Jelenések 21,4 ezt mondja:

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Ha az emberi halál természetes dolog lett volna a Bűneset előtt, akkor a mennyben is meghalnak majd az emberek? Természetesen nem!

Nagy Gergely szerint az ókori ember számára a tenger, a sötétség és a kígyó mind rosszak voltak. A halál nem volt rossz vajon? Az 1Móz. 3:2-6-ban olvassuk, hogy Éva nyugodtan elbeszélgetett a kígyóval, nem félt tőle. Sőt, az 1Móz. 9,2-ben arról van szó, hogy inkább fordítva, az állatok félnek majd az embertől. A bibliai szövegértelmezéshez nem pogány népekhez kell fordulni, akiknek gyökeresen más, a bibliaival szembenálló világnézetük volt. Például a babiloni világnézet szerint több istenség halálos küzdelemben vett részt egymással a világegyetem létrejöttekor; az egyiptomi világnézet egy politeista, panteista világnézet volt, ahol az emberek az istenekből származtak.

Nagy Gergely esetleg az 1Móz. 1,2-re gondolat, amikor ezeket írta:

„A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.”

Ez a pusztaság, amiről ez a vers ír az nem azonos a görög világnézetbeli káosszal, a rendetlenséggel. Isten mindig a rend Istene (1Korintus 14,33). Isten, mielőtt hat nap előtt megteremti a világmindenséget először az egyes építőelemeket teszi ki, mint egy jó építészmester, és majd azokat használja fel a teremtés során. A kígyót, de még a Sátánt is eredetileg jónak teremtette Isten, csakhogy a Sátán elbukott a hatodik nap után és a Bűneset között. Isten csak az első hét napra mondja biztosan, hogy azok jók (1Móz. 2,3).

Most hadd következzen Nagy Gergelynek egy hosszabb érvelése arról, hogy szerinte miért volt halál a Bűneset előtt:

„A másik probléma ezzel a megközelítéssel a protestáns antropológiában gyökerezik. Gerhardus Vos szerint „amit a második Ádámban öröklünk, az nem korlátozódik arra, amit az első Ádámban elveszítettünk: ez sokkal inkább annak a felismerése lesz, hogy mit érhetett volna el az első Ádám számunkra, ha nem bukik el és megerősödik az [bukás előtti] állapotában.” Ez látható az ember, református teológia szerinti négy állapotán keresztül is:

Az ártatlanság állapota, amit el lehet veszíteni.
A bűn és az ítélet állapota, Ádámban.
A kegyelem állapota.
A megdicsőülés állapota.

Értelemszerűen a 3. állapotunkat nem veszíthetjük el, mert Krisztus az, aki megszerezte és biztosította azt nekünk azzal, hogy kiengesztelt bennünket az Atyával. És itt jön a lényeg: ha a 3. állapotunk feljebbvaló és nagyobb, mint az 1., akkor a 4. állapotunk, ami a teljes testünk megdicsőülésével jár, még inkább nagyobb, mint amilyennek eredetileg lettünk teremtve.”

Ez az utóbbi gondolatmenet nem közvetlenül a Bibliából származik. Sajnos nem következetes. Ugyanis az 1. és a 2. pont között történt a Bűneset, magyarul valahonnan leestünk, egy ártatlan állapotból egy bűnös állapotba. A megváltásnak pont az a lényege, hogy Jézus ebből a bűnös állapotból mentett meg minket: „Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.” (Róma 8,20). A 40. zsoltár 2. és 3. verse ehhez hasonló gondolatot fejt ki:

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.”

Róma 5,12-14

„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.”

Nagy Gergely szerint „Azoknak, akik tagadják a bűneset előtti állati halált, két dolgot kell feltételezniük a páli gondolatok kapcsán. Először is azt, hogy az itt említett halál a biológiai halálra vonatkozik, másodszor, hogy a szövegben szereplő „világ” (kozmosz) a teljes teremtett világra vonatkozik.”

Teljes joggal feltételezhetjük, hogy a halál az a biológiai halálra vonatkozik. Amikor Ádám bűnbe esett, elvesztette az Istennel való kapcsolatát. De ugyanakkor az ember teste és lelke összetartozik, és nem lehet egymástól elválasztani. Ez az utóbbi nézet a pogány görögséghez tartozik. Az ember a mennyországban új, megdicsőült testet fogunk kapni (2Korintus 5,1). Ha igaz Nagy Gergely gondolatmenete és a testi halál egy semleges dolog volt, akkor a mennyországban is meghalunk majd fizikailag?

Az 1Mózes 2,17-ben Isten azt mondja Ádámnak, hogy ha eszik a fáról, akkor halni meg fog halni, a héberben a „mut-tamut” kifejezés azt jelenti, hogy Ádám ugyan nem hal meg rögtön, de 930 évvel később meghalt. Magyarra pontosabban fordítva, a héberhez hasonlóan azt jelenti, hogy halva meg fogsz halni. A lényeg, hogy a testi, fizikai halál Ádámban a bűnbeeséskor kezdett el hatni. Mindannyiunkban van a halandóság, a betegségre, elpusztulásra való rendeltetettség. A Bibliában összesen két ember volt, akit Isten magához vet, kegyelemből, testi halál nélkül: Énók (1Mózes 5,24), illetve Illés (2Királyok 2,11).

Ezzel párhuzamos igehely Simei története az 1Királyok 2,36-46: „És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova. Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden. … És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá [Sémeit], és meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében.” Ebben a versben is ugyanaz a szófordulat fordul elő: „mut-tamut”.

Nagy Gergely továbbra úgy érvel, hogy „Pál azon kijelentése tehát, hogy „egy ember által jött be a bűn a világba” nem arra utal, hogy a halál Ádám bűne miatt jelent meg a növényi vagy állati világban, hanem arra, hogy a bűn, tehát Ádám szövetségszegésének következménye, az Istentől való lelki elszakítottság (és így a lelki halál) Ádám bukásakor jelent meg az emberek világában.”

Forduljunk az 1Mózes 6,6-7-hoz: „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.”

Itt arról van szó, hogy Isten megbánta, hogy embert teremtett, mert szíve minden gondolata szüntelen csak gonosz. De a hetedik versben Isten elpusztítja az állatokat is, a barmot, a csúszó-mászókat, és a madarakat is, noha azok úgy tűnik, nem tettek semmit. Ezt Isten konkrétan meg is teszi, az 1Móz. 7,23-ban. Ez azért van, mert az állatok valamilyen módon az emberhez társulnak, szövetségi kapcsolatban vannak vele. Ezért ad nevet az ember az állatoknak az 1Mózes 2,19-20-ban. Az, hogy Isten büntetése az állatokra is kihat a 2Mózes 9,1-3-ban olvasható, amikor Isten az egyiptomiak állataira döghalált küld.

Meg lehet vizsgálni a Római levél 5. fejezetének kontextusát is, például a 10. verset: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.” A kontextus az pont Jézus fizikai, kereszthaláláról szól. Mint ahogyan Ádám az ő bűnbeesésekor fizikailag kezdett el meghalni, úgy Jézus halálával örök életünk lehet. Ádám engedetlensége a bűnt és a halált hozta a világra. Mert a halál az büntetésé minden egyes ember bűnére, pont ezért hal meg értünk Jézus fizikailag. Amilyen a büntetés, olyan majd az áldozat. Jézus nem lelki-szellemi halált szenved. Jézus nem lesz bűnös ember. A feltámadás értelmetlen lesz, ha a fizikai halál hatalma és átka alól nem tudunk megszabadulni.

Utoljára az Ézsaiás 53,10 szerint ugyan „…az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.” Ugyanakkor az utolsó ellenség a halál (1Kor. 15,26). Az 1Korintus 15 kontextusa Jézus testi feltámadásáról szól. Az 1Korintus 15,55-56 így szól: „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.” Ez a két vers egyértelműen arra mutat, hogy a testi halál az negatív dolog, a pokollal, a szellemi halállal együtt említve. Ezek teljese mértékben ellentmondanak Nagy Gergely tézisének.

Róma 8,18-10

„A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek [van,] jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.”

Nagy Gergely elég bonyolult gondolatmenetet vezet be azért, annak bizonyítására, hogy a halál a Bűneset előtt is létezett, még az állatvilágban is:

„Az nyilvánvaló, hogy Pál itt, az előző szakasszal ellentétben a teremtett világ nem a kizárólag emberi területéről beszél, tehát arról a szféráról, melybe az állatok és a növények is beletartoznak, ezt mutatja az is, hogy a tágabb értelmű ’κοσμος’ (kozmosz) helyett a ’κτίσις’ (ktiszisz) kifejezést használja. Továbbá Pál itt különbséget tesz a romlás, melynek a teremtett világ van alávetve és azon romlás közt, melynek az Isten gyermekei tapasztalnak meg evilági szenvedéseik közepette. Mindkettőtől megszabadul majd a világ az idők végén.”

A 20. vers szerint „A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette”. Nagy Gergely is elismeri, hogy ide az állat és növényvilág is beletartozik. Ez teljesen összhangban van azzal, hogy Isten a kígyót is, a földet is megátkozza az 1Mózes 3-ban. Az előző pontban leirt gondolatok, amelyek az emberi bűn miatt az állatok pusztulása itt is érvényesek. A bűn hatása egyetemes és mindenre kiterjed. Nincs az egész univerzumban egy olyan hely, amely a bűn romlandó hatása alá ne esett volna. Isten ezért teremt új eget és új földet (Jel. 21,1).

1Timóteus 4:1-5

„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira fígyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. A kik tiltják a házasságot, [sürgetik] az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.”

Nagy Gergely szerint

„Továbbá nincs okunk azt feltételezni, hogy az állati világban bármi megváltozott volna (a vegetáriánus felépítésű állatok húsevők lettek hirtelen), illetve a halál nélküli korlátlan szaporodás felborítaná a Föld ökoszisztémáját, végül az állati halál elengedhetetlen ahhoz, hogy a bolygónk jól működjön.”

Nagy Gergely nem gondolt az 1Móz. 1,22-re: „És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.”

Isten nyilván nem azt parancsolta az állatoknak, hogy a végtelenségig robbanásszerűen szaporodjanak úgy, hogy ne legyen talpalatnyi helye az embernek. Itt az állatok szaporodása úgy zajlik, hogy az első fázisban szaporodnak, és majd egy idő után teljesen betöltik a földet. Mint ahogyan a zsidók a Messiást várták az Ószövetségben, úgy már az Újszövetségben nem kell már a Messiásra várni, mivel már eljött.

A korai egyházfők álláspontja

A János 16,13 így szól: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra”. Ez azt jelenti, hogy Isten Szentlelke benne van az Ő egyházában minden időkben. Jézus azt is mondta, hogy mindvégig velünk lesz (Máté 28,20). Ez azt is jelenti, hogy a korai egyházfőkben munkálkodott Istennek Szentlelke. Ezek az egyhézfők ugyan nem tökéletesek voltak, tévedtek, és egymásnak is ellentmondtak, de ha a korai egyházfők közül sokan egy véleményen vannak, érdemes rájuk fígyelni. Ahogyan korábban írtam, a Szentlélek munkája az egységes nézet, de a tévelygésnek ezer arca van.

Jézus ugyan mondott újat az Ószövetséghez képest, de Ő ezt azért tehette, mert Ő Isten Fia volt, tehát velünk szemben nem tévedhetett, és nem is mondott ellent az Ószövetségnek sem.

Ezért nézzünk néhány korai egyházfőt, aki elutasította az állati halált a Bűneset előtt:

Ireneusz: „mivel Isten mindenekben gazdag, és amikor a világ az eredeti állapotában újra megalapozik, minden állatnak engedelmeskedni kell és az alá kell vetniük magukat az embernek, és vissza kell térniük az első ételhez, amit Isten adott nekik, aminek alá voltak vetve az engedetlenség előtt (1Móz. 1:28-30), és a föld gyümölcsét ették. Ennek nem az ideje, hogy mutassuk, hogy az oroszlán szénát fog enni, de ez megmutatja a gyümölcs nagyságát és gazdagságát. Mert ha egy olyan állat, mint az oroszlán szénát eszik, milyen minőségű lesz majd a búza, amit az oroszlánnak adnak?”

Theophilus: „Mert semmi nem gonosz, amit Isten teremtett, de minden dolog jó, igen jó, de az ember bűne gonoszt hozott rájuk. Mert amikor az ember bűnbe esett, ők is vele együtt bűnbe estek. Mert ha a házfő derekasan viselkedik, a hát többi lakója is, de idővel történt az ember bűnével, hogy mivel ő volt a fő, minden más, ami vele együtt volt, bűnbe esett vele együtt. Amikor ugyanis az ember visszatér eredeti állapotba, és nem tesz gonoszt többé, azok is, akik vele együtt vannak szintén az eredeti kedves állapotukba térnek vissza.”

Emellett még érdemes lenne Kálvin véleményét is olvasni a Bűneset előtti halálról: „Egyes héber szerző különbséget tesz a barmok és a mezei vadak között, miszerint a barmok a növényeket eszik, de a mezei vadak azonban húst esznek. De az Úr néhány verssel később, mindkettőjüknek a növényeket adja eledelül…”.

Összegzés

Nagy Gergelynek teljesen jogában áll felülvizsgálni korábbi nézeteket, de ehhez nagyon alapos munkát kell végezni. Az írásában nem ez történt. Ahogy az előbb láttuk, érvelésében vannak ki nem mondott feltételezések, illetve szelektív az igemagyarázata. Nem a Sola Scriptura elvből indul ki. Nagy Gergely álláspontja önálló tartalmat nélkülöz, és pusztán a kreacionista nézet kritikájából áll. Mintha eleve abból a feltevésből indul, hogy a kreacionista álláspont egyszerűen nem lehet igaz.

Ehhez képest, látjuk, hogy nemcsak a Biblia és a természettudomány áll a kreacionisták oldalán, de a korai egyházfők is. A kreacionista álláspont egybeesik a bibliai állásponttal. Nem volt a Bűneset állati halál, mivel az állatok nem ették egymást, a húsevés csak Noéval jött. A Bűnesettel történt sok biológiai változás, és ekkor jött be a fizikai halál a világba, mivel az ember porból lett teremtve, és porrá lesz. A halál teljesen negatív dolog. Utolsó ellenség, a pokol társa.

Milyen jó, hogy Jézus feltámadt értünk, és legyőzte a halált. Örök életünk van, és nem kell majd a mennyben többet félnünk vagy szenvednünk. Jézus az élet fejedelme (ApCsel 3,15), és Ő az Út, az Igazság és az Élet (János 14,6).

Referenciák